DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy terjedelmű törvényjavaslatot terjesztett be a kormány ahhoz képest, hogy 1995-96-ban teljes adóreformot hajtott végre. A most beterjesztett 96 oldal terjedelmű törvény a 25 oldalas indokolással legalábbis meglepő.
Jelentősége és terjedelme miatt is nyilvánvalóan kevés a rendelkezésre álló 15 perces idő, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy sajnos a törvényjavaslat színvonala sem teszi könnyebbé a helyzetünket. Nincs hatásvizsgálat a törvényjavaslathoz mellékelve, ezért vissza kellene adni a jogalkotásról szóló törvény értelmében ezt a törvényjavaslatot kellő kiegészítésre. De ami még szomorúbb: hiányzik az Európai Unió gyakorlatának bemutatása, ami azért elfogadhatatlan, mert a törvény beterjesztésének egyik indoka az európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése, és a Ház a gyakorlat bemutatásának hiányában egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy mennyiben alkalmazkodik az európai uniós gyakorlathoz a beterjesztés, mennyiben nem.
Mivel itt egy megszorító szabálysorról van, az Európai Unióra való hivatkozás távolról sem biztos, hogy egy szerencsés megoldás. Ugyanis itt egy színvonaltalanságot, esetenként pedig sanyargatást jelentő törvényt az Európai Unióra való hivatkozással takargatnak, ami a Független Kisgazdapárt megítélése szerint megengedhetetlen. A nemzetközi gyakorlat bemutatása azért is lényeges lenne, mert a mi ismereteink szerint a jövedéki adók mértéke Magyarországon messze magasabb, sőt mondhatnám: összehasonlíthatatlanul magasabb, mint az Európai Unió. Ezért tehát a mostani beterjesztés semmiképpen sem lenne minősíthető eurokonformnak, hiszen éppen ellentétes ez a gyakorlat azzal, mint ami az Európai Unióban van.
A mostani törvényjavaslat is tulajdonképpen cáfolja Horn Gyula miniszterelnök úr ígéretét, hogy nem lesz újabb megszorító intézkedés, hiszen a termékkör bővítésével, az üzemanyagoknál az infláció mértékét meghaladó áremelésekkel és az adóraktárak elképzelt konstrukciójával sorozatos megszorító intézkedéseket kívánnak életbe léptetni. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint semmilyen magasztos cél nem tehet indokolttá olyan megszorító intézkedéseket, mint amilyeneket ez a törvény tartalmaz, különösképpen annak dilettáns előadását - erre majd még rá fogok mutatni.
A Horn-kormány már negyedik éve folytat állítólag valamiféle küzdelmet a feketegazdaság ellen, csakhogy az eddigi intézkedései egyértelműen gerjesztik a feketegazdaságot, nem pedig visszaszorítják. Ha lesz időm, ennek részleteire kitérek még. A feketegazdaság ellen eredményes harcot csak a terhek csökkentésével lehet vívni, nem pedig a terhek növelésével, hiszen az pont ellenkező irányba hat, tehát gerjeszti a feketegazdaságot.
Hasonlóképpen elmondtuk már azt is, hogy mit kell tenni a száguldó infláció visszaszorítása érdekében, sajnálatos, hogy ez a beterjesztés a száguldó inflációt gerjeszti. Itt mindenképpen utalok arra, hogy a jogszabályok egyszerűsítése és stabilitása nélkül nincs sem jogbiztonság, sem gazdasági kibontakozás. Ezek a szempontok sajnos nincsenek figyelembe véve a beterjesztőnél.
A törvényjavaslat nincs összhangban a fő gazdaságpolitikai célokkal sem, hiszen amint az előbb már jeleztem, gerjeszti az inflációt a jövedéki adóterhek további növelése és az adók körének bővítése is, tehát ellenkező irányban hat, mint a meghirdetett hivatalos gazdaságpolitika. A most bevezetett anyagi és adminisztratív terhek a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a feketegazdaságot is hízlalják.
Ha már a hatásvizsgálatot nem végezte el a kormány, legalább saját tapasztalataiból megfelelő következtetéseket vonhatott volna le. Így például abból a tényből, hogy rendkívül magas adóterhek miatt évek óta nem folyik be a költségvetésbe a tervezett fogyasztásiadó-bevétel az üzemanyagokból, miközben a közúti forgalom valamennyiünk számára egyszerű eszközökkel is észlelhető módon, állandóan és folyamatosan nő.
(12.10)
A törvényjavaslat a törvény hatálya alá tartozó termékek körét két részre bontja. Kiemeli az üzemanyagokat, az alkoholtartalmú italok egy részét és a dohánytermékeket, amelyek termelését és forgalmazását rendkívül szigorú, a korábbinál is lényegesen bonyolultabb, igen terhes adminisztrációval is súlyosbítja, ami a mezőgazdasági termelők esetében szinte tragikus következményekhez vezet. E termékek az üzemanyagokon kívül most már sajnálatos módon a kenőanyagokat is magukban foglalnák a javaslat értelmében.
A jövedéki termékek termelése és elosztása erre a célra létesített adóraktárakon keresztül történne. Export és termelői továbbfelhasználás esetén felfüggesztik az adófizetést egy engedélyezett keretnek megfelelően. A keret alapján kell biztosítékot letenni, ami után a költségvetés nem fizet kamatot. Ez az én megítélésem szerint nem egyeztethető össze a jogállami gondolkodásmóddal, de majd rámutatok mindjárt, hogy sajnálatos módon ennek a konstrukciónak egyéb hibái is vannak.
A biztosítékba ingatlan is adható, beszámítható, de a törvény nem engedi meg, hogy a tulajdonos bérbe adja a biztosítékba adott ingatlanát. Tehát kivet egy adót, az adó fizetését elvárja, egyúttal megfosztja az adófizető állampolgárt attól, hogy a jövedelmet terhelő vagyonát kellően működtesse. Ez a piacgazdasági szemlélettel szembenálló megoldás. Ezeket a költségeket ennek kapcsán végső soron a fogyasztók fogják megfizetni az árakban, ez megint nemkívánatos következmény, tehát megint az állampolgároknál csapódik le ennek az intézkedéssorozatnak számos hátrányos része és miután a fizetések és a jövedelmek nincsenek arányban az árak emelkedésével, ennek következtében e törvényjavaslatnak a káros hatása rendkívül kedvezőtlen lesz a gazdaságra.
További hibája az előbb említett konstrukciónak, hogy amint a keret kimerül, újabb engedélyezéskérés és a biztosíték megemelésének a következményei állnak be. Ha pedig elmarad a tervezett forgalomtól a bevétel - ez egy nagyon lényeges megállapítás -, ebben az esetben kérelmezheti az érintett a biztosíték csökkentését. De amíg - az előbb jeleztem - nem fizetnek kamatot a biztosíték után, addig egyértelmű, hogy ennek az egész helyzetnek az összes hátrányos következményét megint a tisztességes, becsületes adófizető állampolgár viseli, ami nem lehet célja egy olyan társadalomnak, amely jogállami körülményeket és piacgazdaságot akar teremteni az országában.
A jövedéki adó körébe tartozó termékekkel tehát úgy bánnak, mintha a Kohinoor-gyémántot szerezték volna meg. Sajnálatos módon ki kell mondjam, szocialista lélekkel akarnak kapitalizmust építeni, ami - elnézést kérek, igen tisztelt képviselőtársaim - már több vonatkozásban bebizonyosodott, nem egy járható út. Sajnálatos, hogy a gazdálkodásnak ezeket a nagyon fontos területeit megnehezítik, helyenként ellehetetlenítik ezek a megoldások és hadd emeljem ki különösen a nemzetgazdaság számára kiemelt fontosságú export területét, amelyeknél a biztosítékoknak ez az előbb kifogásolt rendszere valósággal megfojthatja a külkereskedelmi tevékenységet, de minimálisan rendkívül károsan érinti az egész külkereskedelmi tevékenységet, hiszen ott a költségek továbbhárítása igen komoly nehézségekbe ütközik.
A törvényjavaslat azonban nemcsak koncepciójában, hanem részleteiben is hibás. Egyik indoka a javaslat előterjesztésének az összefüggő kérdések egy helyen való szabályozása. Úgy gondolom, magát ezt a célt helyesnek kell ítélnie mindenkinek, ekként a Független Kisgazdapárt is annak ítéli. Ugyanakkor ez a helyes törekvés zátonyra fut abban a megoldásban, hogy a törvényjavaslat tele van párhuzamosságokkal, és számos helyen kell keresgélni az ugyanarra a részre vonatkozó szabályozásokat.
Szinte megoldhatatlan feladat elé állítja ez a bonyolult törvény az egyszerű állampolgárt, hogy kiismerje magát a szabályokban. Így például szabályos kutatómunkát kell folytatni a mezőgazdasági termelőknek a visszaigénylésüket illetően, ez pedig köztudott, hogy a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében egész egyszerűen olyan elvárás, amelynek a mezőgazdasági termelésben résztvevők döntő többsége nem tud eleget tenni. Itt a termelésben felhasznált üzemanyag-visszaigénylési procedúrára utalok, amelyet rendkívül nehéz kihámozni a törvényből, hogy egyáltalán erre van jog és lehetőség. Tehát ezt egyértelműsíteni kellene.
Az viszont egyenesen tragikomikus, hogy például a 22. § (11) bekezdését, amely a jövedéki biztosítékra vonatkozik, megismétli a törvény a 26. § (8) bekezdésében ez a jövedéki biztosíték meghatározásánál szerepel. Minimálisan egy rendkívül rossz törvényalkotási technikára utal, de használhatnék ennél keményebb kifejezéseket is.
A törvény végrehajtását a VPOP hatáskörébe utalják, nyilván emiatt gyakran nem a termékek közérthető megnevezése szerepel, hanem csak a vámkódex. De a vámkódex megjelölése az egyszerű állampolgár számára nem jelent kellő útbaigazítást, ez megint bonyolítja a helyzetet, ezért csak hosszas vizsgálódás után derül ki, hogy például a szőlőbor - egyébként nagyon helyesen - nem jövedéki termék, de például a pezsgő az, holott ezt semmi nem indokolja. Én erre felhívnám tisztelettel az előterjesztő figyelmét. A nem szabályos termékekre pedig a szokásosnál magasabb jövedéki adót írnak elő. Szerintünk ilyen termékeket, tehát például nem szabályos üzemanyagokat, egyáltalán nem lenne szabad forgalomba hozni.
Lenne még egy jó pár kifogásom a beterjesztett törvényjavaslatot illetően, miután azonban 15 percben maximálták a hozzászólást, így arra kell utalnom, hogy ilyen szarvashibákkal teli törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt a töretlen gyakorlatának megfelelően nem tud támogatni. Tisztelt kormány, szíveskedjék megfelelő színvonalú, valóban eurokonform javaslatokat előterjeszteni, akkor mi is támogatni tudnánk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)
