DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Az ismertetettek szerint valóban, az alkotmányügyi bizottság elmúlt hét csütörtöki ülésén a most általános vitára kerülő törvényjavaslat-csomaggal kapcsolatban mind az alkotmánymódosítást, mind az önkormányzati törvény módosítását, mind pedig a választások megreformálását célzó törvényjavaslatot igen jelentős kisebbségi kritika, számszerűsíthetően is jelentős kisebbségi vélemény kísérte. Ezért láttuk annak szükségét, hogy összefoglaljuk a kisebbségi véleményt, és ehhez kértem a többi ellenzéki párt jelen levő bizottsági tagjainak hozzájárulását.
Meg kell mondanom, hogy természetesen a legnagyobb, számszerűsíthetően is legnagyobb ellenkezés bennünk a Csákabonyi úr által említett és utóbb 45. számot kapott törvényjavaslat vitáját vagy vitára bocsáthatóságát kísérte. Ugyanis úgy gondoltuk, ez nem tárgyalható, vitaalapként való megbeszélésre sem alkalmas, hiszen - ahogy jelezte Csákabonyi képviselő úr - ezt a javaslatot nem tudtuk elolvasni, erre fizikailag nem voltunk képesek, hiszen a reggel kezdődő bizottsági ülésen került kiosztásra, illetőleg a képviselők ott juthattak ehhez hozzá.
Természetesen az ülés megkezdésével egyidőben megkapott törvényjavaslatnak a vitáját - abban az értelemben, miszerint alkalmas-a arra, hogy a tisztelt parlament általános vitát folytasson le - mi nem láttuk lefolytathatónak. Nem akarok itt részletesen érvelni amellett, hogy a tisztelt Országgyűlés valamennyi tagja belássa, mennyire lejáratná a parlamenti munka komolyságát és a képviselők tekintélyét egy olyan gyakorlat, amely olvasatlan anyagok és előterjesztések bizottsági előkészítését és tárgyalásra való alkalmasságát, illetőleg az ebben a kérdésben hozandó döntést úgy kívánná megoldani, ahogy ez végül is megtörtént, és ahogy ismertette ezt képviselő úr, hogy tudniillik a megjelent kormányzati tisztviselők, illetőleg a jelenlevő belügyi államtitkár úr szóbeli kiegészítésre és tájékoztatásra bejelentette: az anyag mint úgynevezett új változat valójában azonos a múlt héten már beterjesztett, ám a napirendi vitában az ellenzék lesújtó és igaz bírálata miatt jogi szörnyszülöttnek minősülő alap-előterjesztéssel, ezért tehát semmi akadálya nincsen a vitára bocsátásnak.
Mi, a bizottságnak azon tagjai, akik szeretnénk ismert anyagok alapján véleményt formálni, ezt a módszert elvetjük. Meglepetést nem nagyon okozott az, hogy a jelenlevő 13 kormánypárti képviselő a maga részéről nem tartotta szükségesnek az anyag megismerését, és olvasatlanul, illetőleg ismeretlenül biztosította a kormányt a javaslat támogatásáról. Mégis szabad legyen felhívnom ezúttal az ő figyelmüket is arra, hogy a választók bizalmából többségükben egyéni kerületi mandátummal bírva olyan nagy jelentőségű ügyben, mint az önkormányzatok megválasztása kérdésében - különösen mint a legjelentősebb bizottság tagjai, az alkotmányügyi bizottság tagjai - nagy felelősséggel tartoznak munkájukért és szavazataikért.
Arra nem merek gondolni, hogy a kormánypárti képviselők talán előbb ismernének meg anyagokat, mint a bizottság ellenzéki tagjai, mert ha ez így lenne, akkor a magyar Országgyűlés tagjai nem egyforma jogokkal és lehetőségekkel bírnának, és a parlament működése feleslegessé válna. Ismétlem: nincsenek ilyen információim ez idő szerint még. (Közbeszólás középről.)
Az elmondottaktól függetlenül természetesen - amelyek tulajdonképpen eljárási kifogásnak minősülnek -, sietve szeretném leszögezni kisebbségi álláspontként azt is, hogy a javaslatokat más okokból sem látjuk általános parlamenti vitára alkalmasnak. Mindannyiunk előtt ismert ugyanis az a széles nyilvánosságot kapott nagy számú ellentétes nyilatkozatdömping, amely a beterjesztett kormányzati elképzelésekről hangot kapott, és amelyek a kormánypártok között, illetőleg a kormánypártokon belül is gyökeresen eltérő véleményeket tükröznek lényeges kérdésekben.
A teljesség igénye nélkül említhetném meg itt elsőként azt, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a kormány két fázisban kívánja az egész önkormányzati rendszer jelentős és helyenként alapvető megváltoztatását? Vajon nem az-e az oka az ilyen kormányzati szándéknak - amely a tartalmi kérdések közül a lényeget, a hatáskörök és kompetenciák kérdését, a forrásokat, a finanszírozás kérdését, az önkormányzati választások után kialakuló helyzetet követő időpontig nyitva hagyja-, hogy lássuk előbb a választási eredményeket és majd utána megmondjuk, hogy kinek mihez adunk jogot, vagy kitől milyen jogot vonunk el és adunk át másnak, kinek milyen finanszírozást biztosítunk.
Nem, tisztelt képviselőtársaim, mi nem érthetünk egyet az ilyen csöpögtető, adagolt módszerekkel történő jogalkotással. Ugyanis nem tudunk szabadulni attól a gyanúnktól, hogy ez a módszer a totális kliensrendszer kiépítésének jogállami technológiája kívánna lenni. Azon az alapvető követelményen túlmenően, amely a jogállami jogbiztonságot és kiszámíthatóságot jelenti, és amelyet veszélyeztetve láttunk már a kormányprogram vitája során is, a kilátásba helyezett, 1995-re prognosztizált új szabályozás ezt alapvetően megrengeti, csak kifejezetten szűk látókörű pártérdekek állhatnak az olyan törekvés hátterében, amely a választások kimenetele után, vagyis azok eredményétől teszi függővé, hogy kinek mihez lesz majd joga a testület, a polgármester, a jegyző, illetőleg a helyi és a megyei önkormányzatok, a főváros és a kerületek, az önkormányzatok és a közigazgatási hivatalok viszonylatában.
Nem, tisztelt képviselőtársaim, mi nem fogunk ilyen módszereket támogatni. Nem azért, mert kerékkötői kívánnánk lenni a jobbítás akár kormányzati oldalról is bejelentett szándékának, hanem azért, mert ezek a szándékok jelen pillanatban legalábbis több mint homályosak.
Szeretnénk teljes terjedelmében látni az egész önkormányzati elképzelést. Szeretnénk, ha a parlament, beleértve a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket, valamennyien világos és részletes képet alkothatnánk döntéseink kialakítása előtt.
Végére hagytam, tisztelt képviselőtársaim, a mi álláspontunk szerint legsúlyosabb ügyet, a választójogi tervezett reformot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sokféle alkotmányos választójogi megoldás létezik alkotmányos demokráciákban. Abban azonban azt hiszem, mint minimumban, mindenképpen hasonlítanak egymásra, hogy mind szándékukban, mind szabályozási technikájukban arra törekednek, hogy a választópolgárok akaratát jelenítsék meg mint végeredményt, vagyis a megválasztott képviselő - lett légyen az parlamenti vagy települési vagy bármely más önkormányzat képviselője, akár kamarai vagy társadalombiztosítási vagy egyesületi vagy sorolhatnám tovább - valamilyen sokaság, valamilyen abszolut vagy relatív többség egyező akaratnyilvánítása alapján, valamilyen számszerűsíthető többség megbízásából intézze azokat az ügyeket, amelyekre a választás jogosítja.
Jól ismerjük már, az unalomig ismerjük azt az évszázados vitát, amely a választójogi megoldások közül egyedül üdvözítőnek tartja az egyiket vagy a másikat, vagyis az abszolut többségen, illetőleg ennek hiányában a több fordulóban kialakuló, relatív többségen alapuló egyéni képviselői rendszert, illetve az egyfordulós, nem egyéni jelölésen alapuló listás rendszert.
Mint minden hasonló vita esetén, természetesen az igazságos megoldáshoz akkor kerülhetünk közelebb, ha a két fő elv előnyeit ötvöző kombinált megoldást alakítunk ki. Ez történt Magyarországon 1989-90-ben, és ennek alapján ülünk itt, két korrekt választást követően a parlamentben, és ülnek önkormányzati testületek tagjai tízezrével egy lényegében azonos rendszer alapján az ország választópolgárainak akaratából több mint 3000 képviselő-testületben. A szisztéma bevált, a szisztémát megtanulták; felhívnám a belügyminiszter úr figyelmét, hogy eredményesen gyakorolták, két országgyűlési és önkormányzati választás, időközi választások és más típusú választások kapcsán működik, a társadalom megtanulta, elfogadta és gyakorolja. Gondolom, gyakorolni is szeretné még hosszú ideig. Mint azt jól tudjuk, erre 40 évig nem volt módja.
A rendszer lényege az érvényesség szabályainak meghatározottsága, amelynek egyetlen kritériuma az érvényesség, illetőleg az eredményesség szempontjából valamilyen számszerűen előírt százalékos részvételi arány, illetve az ugyancsak százalékosan előírt eredményességi arány, amelynek hiánya ismételt választási fordulót ír elő kötelezően.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat minden alkotmányos magyarázat helyett - mert nem tekintem alkotmányos magyarázatnak a belügyminiszter úr két kijelentését, amely szerint érthetőbb és olcsóbb, ezek nem alkotmányos magyarázatok, tisztelt miniszter úr - úgynevezett célszerűségi és költségkímélési szempontok hangoztatásával sok egyéb aggály mellett is, amelyet most nem tudok kifejteni, azt célozza, hogy a részvétel, illetőleg az eredményességi minimum töröltessék el, vagyis mind a listás, mind az egyéni választás legyen egyfordulós, és mandátumot az kapjon, aki bármely csekély választási részvétel során eggyel több szavazatot kap.
Ez az eggyel több szavazat - mint ahogy azt hallottuk - elméletileg akár egy darab is lehet, mivel alsó határ nincsen ezek szerint. Lehet egy ilyen javaslatot akárcsak vitaalapnak is elfogadni, tisztelt Országgyűlés? Szerintünk nem. Ezért szavazatunkkal ezt kívántuk jelezni, és arra kérjük az előterjesztőt, hogy ezt a javaslatot ebben a formájában vonja vissza, és terjesszen elő újat, amely tárgyalható is.
Mivel sajnos az a rossz érzésem van, hogy erre nem fog sor kerülni, foglalkoznom kell ezzel kapcsolatban is a törekvés általunk vélt mögöttes aktuális politikai indítékaival. Vajon mi célt szolgálhat ez? Hiszen azért azt jól tudjuk, hogy a helyhatósági választások közelgő időpontja valószínűleg nem fog érdektelenségbe fulladni és a részvételi arány, még ha alatta is maradhat a parlamenti választási részvételi aránynak, semmiképpen nem lesz egy legitimációs küszöb alatti.
(16.40)
Így volt ez 1990-ben, de tapasztalhattuk ezt egy teljesen szokatlan, Magyarországon idegen és sajátos körülmények között megtartott választás, az úgynevezett társadalombiztosítási választások során is, holott az hétköznapon volt - emlékszünk rá -, munkaszünet sem illette meg a résztvevőket. Tehát nem az a veszély, hogy a választókerületek vagy szavazókörök nagy többségében érdektelenség miatt kellene ismételt fordulót tartani. Természetesen nem erről van szó, ezt mindenki tudja.
Ami veszély - már úgy értem, a kormánykoalíció szempontjából -, az az, hogy az egyéni jelöltek, mint az rendszerint történni szokott, az első fordulóban nem kapnak abszolút többséget, vagyis második fordulót kell tartani. Ez alkalmat adna arra, hogy az első forduló eredményei megváltozzanak, választási szövetségek jöjjenek létre, visszalépések történjenek - mondjuk ki nyíltan: ellenzéki összefogás eredményeként. Hiszen éppen ez a lényege, tisztelt képviselőtársaim, a kétfordulós egyéni, kerületi rendszernek, hogy amely jelölt nem kap meggyőző többséget, az mérkőzzön meg ellenfeleivel, akik akár át is rendezhetik soraikat, értékelve az első forduló eredményét.
A jelenleg ellenzéki pártok elemi érdeke, hogy egységes fellépéssel igyekezzenek mandátumot szerezni az egyéni választókerületekben. Ez azonban csak akkor bír realitással, ha az egyéni kerületi választások kétfordulósak, egységes egyéni jelöltállítást nem vagy nagyon nehezen tenne lehetővé a tervbe vett úgynevezett kompenzációs lista, amely arra kényszerít majd minden pártot, hogy külön jelöltet állítson a töredékszavazatok elszámolhatósága érdekében.
Ki kell tehát világosan mondanunk, hogy ez a javaslat azon kívül, hogy ellentétes a jelenleg hatályos és alkotmányos magyar választójogi rendszerrel, az erőpozíciók alapján nyíltan is gátat kíván állítani a teljes ellenzék lehetséges térnyerésének, ez pedig olyan súlyos fogyatékossága, amelyhez nevünket semmi szín alatt nem adhatjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Ha most nincs is arra alkalom, hogy a részletesebb vita során majd elhangzó kérdéseket feltegyük, már most jelzem, hogy szeretnénk majd felvetni és megkérdezni: mit értsünk azon a többször elhangzott kijelentésen, miszerint majdan, a nem is túl távoli jövőben, a kormány közelíteni kívánja a parlamenti választási jogot a helyhatósági választások szabályaihoz? Csak nem azt tervezik, hogy ott is egyfordulós, egyéni kerületi szisztémává silányítják - az olcsóbbítás demagóg érvrendszerével - a jelenleg hatályos törvényünket? Ez lenne az az alkotmányozási folyamat, amelyről most konferenciák adnak hírt?
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a biztos többségben lévő kormánykoalíció részéről egy olyan alkotmányos kísérletnek vagyunk az alanyai, amelynek be nem vallott, ám jól kitapintható célja az ellenzék kiiktatása. Itt és most, ebben a javaslatban sikerült elegyíteni a listás és az egyéni választójogi rendszer összes fogyatékosságát úgy, hogy szakértő módon az összes előnyt kigyomlálták.
Ezek azok az aggályaink, tisztelt parlament, amelyek miatt az általános vitára sem láttuk alkalmasnak ezt a javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
