DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat szerinti szabályozás olyan hiányosságot pótol jogrendszerünkben, amelynek kiküszöbölésére jogállami keretek között már jóval korábban sort kellett volna keríteni.
Nevezetesen a következőkre gondolok. A Magyar Köztársaság alkotmányának az ügyészségről szóló XI. fejezete, azon belül is az alkotmány 52. és 53. §-a a legfőbb ügyész és a legfőbbügyész-helyettesek jogállásával, szolgálati viszonyával kapcsolatos kérdések közül csak a leglényegesebbeket, az alkotmányossági szempontból garanciális jelentőségűeket rendezi, a többi ezzel kapcsolatos kérdés szabályozását külön törvény keretei közé utalja, amikor az 53. § (4) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ez a szabályozási mód megfelel az alkotmány által más közjogi méltóságok esetében is követett szabályozási rendszernek.
Az alkotmány ugyanis nemcsak a legfőbb ügyész és a legfőbbügyész-helyettes esetében, hanem - néhány kivételtől eltekintve - más közjogi méltóság esetében is azt a megoldást követi, hogy csak a leglényegesebb garanciális szabályokat állapítja meg, például csak a megválasztásuk, illetve kinevezésük rendjéről rendelkezik, a felmentésük szabályozását azonban külön törvényre hagyja. Ennek megfelelően szabályozza e tárgykört az Alkotmánybíróság tagja esetében az 1989. évi XXXII. törvény 15. §-a, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa esetében az 1993. évi LIX. törvény 15. §-a, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke esetében az 1989. évi XXXVIII. törvény 12. §-a, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnöke esetében az 1991. évi LX. törvény 58. és 59. §-a. Mindezeket tételesen csak azért ismertettem, hogy napvilágra kerüljön az, hogy nem egyedi megoldásról van szó a legfőbb ügyész jogállásának a szabályozását illetően.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 52. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről köteles beszámolni. E felelősségének jogi következménye azonban jelenleg nincs szabályozva, ellentétben az előbbiekben említett más közjogi méltóságokéval. E tárgykörben a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény sem tartalmaz rendelkezést.
Ugyancsak hiányzik az ügyészi törvényből a legfőbb ügyész, illetőleg a legfőbbügyész-helyettes tisztségének egyéb okból történő megszűnésére irányuló szabályozás is. A törvényjavaslat ezt a jogállamban megengedhetetlen szabályozási hiányosságot pótolja.
Tisztelt Országgyűlés! További hiányossága a hatályos jogi szabályozásnak az, hogy a legfőbb ügyész úgynevezett mentelmi joga nincs szabályozva. A hatályos ügyészi törvény 23. §-a ugyanis az ügyészek, ügyészségi titkárok, fogalmazók és nyomozók vonatkozásában kimondja, hogy velük szemben büntetőjogi felelősségre vonás csak a legfőbb ügyész jóváhagyásával történhet, arról azonban elfelejtett a törvény rendelkezni, hogy a legfőbb ügyész esetében az ilyen felelősségre vonásra egyáltalán sor kerülhet-e, és ha igen, miképpen. Így kérdéses, hogy a legfőbb ügyésszel szemben egy esetleges sajnálatos esetben egyáltalán lehet-e és miként büntetőeljárást megindítani, illetőleg lefolytatni. De felvethető úgy is a kérdés, hogy a legfőbb ügyészt megilleti-e egyáltalán - a többi ügyészhez hasonlóan - az úgynevezett mentelmi jog. E tarthatatlan szabályozási hiányosságot a javaslat ugyancsak pótolja.
Tisztelt Országgyűlés! A következő, talán még az előbb említettnél is súlyosabb hiányossága jogrendszerünknek az, hogy nemcsak a legfőbb ügyész és a legfőbbügyész-helyettes esetében hiányzik a jogállásukkal, szolgálati viszonyukkal kapcsolatos részletes szabályozás, hanem a többi ügyész és más ügyészségi alkalmazott vonatkozásában is. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló, jelenleg is hatályos 1972. évi V. törvény ugyanis az ügyészek, ügyészségi titkárok, fogalmazók és nyomozók munkaviszonyára vonatkozóan alig tartalmaz szabályokat. Ez a törvény pedig a többi ügyészségi alkalmazott munkaviszonyáról egyáltalán nem rendelkezik.
Az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak munkaviszonyára jelenleg a hatályos ügyészi törvényen kívül alkalmazni kell az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyát korábban rendező, 1973-ban megalkotott kormányrendeletet és munkaügyi miniszteri rendeletet is. E jogszabályok azonban a korábban hatályos munka törvénykönyve végrehajtását szolgálták, ennek megfelelően számos tekintetben ellentétesek a ma hatályos törvényi szintű szabályozással, mindennapos jogalkalmazási nehézséget idézve elő ezzel. Ezt a szabályozási hiányosságot nem képesek megoldani az új munkajogi törvények sem. Az új munka törvénykönyve ugyanis eredendően a versenyszféra munkajogi viszonyait rendezve - a szabályozás jellegéből következően - számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az ügyészségnél nem alkalmazható éppúgy, mint ahogy más állami alkalmazottak esetében sem.
Ugyancsak nem alkalmazható az ügyészség esetében a köztisztviselők jogállásáról szóló, illetőleg a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. Ez utóbbi két törvény alkalmazhatóságát az ügyészségnek az igazságszolgáltatásban betöltött szerepe zárja ki. Azonos megfontolás vezérelte az Országgyűlést 1993-ban, amikor az új munkajogi szabályozásra figyelemmel kiegészítette a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényt, és ezáltal megalkotta a bírák és más bírósági dolgozókra vonatkozó, az előbb említett három munkajogi tárgyú törvénytől eltérő szabályokat.
A bíróságról szóló törvény 1993-ban történt kiegészítését, módosítását követően az igazságszolgáltatásban ma már csak az ügyészség esetében hiányzik a munkajogi kérdések átfogó és részletes szabályozása.
(15.40)
Ezt a hiányosságot az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyancsak pótolja.
Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés két évvel ezelőtt megalkotta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt. Nyilván közismert képviselőtársaim előtt, hogy a most említett törvény az adatkezeléssel kapcsolatban igen szigorú szabályokat tartalmaz, amelyektől az eltérést, ha egyáltalán indokolt, csak törvényi szinten engedi meg. Az adatvédelmi törvényben megfogalmazott, alapvető érdekek indokolják, hogy azokban az esetekben, amikor az ügyészi szervezet által ellátott feladatok sajátos jellege azt igényli, az eltérő szabályokat ugyancsak törvény állapítsa meg. Ezeket az ügyészi munka során nélkülözhetetlen szabályokat a törvényjavaslat szintén tartalmazza.
Az adatvédelmi törvény 1993-ban hatályba lépett, de a mai napig sem került megalkotásra az ügyészség vonatkozásában alkalmazandó sajátos adatkezelési szabályokat megállapító törvény. E törvényalkotási mulasztást az előttünk fekvő törvényjavaslat most kiküszöböli.
Tisztelt Országgyűlés! A fent kifejtettekből is következik, hogy a javaslat szerinti törvény megalkotására szükség van, az régen fennálló szabályozási hiányt pótol. A törvényjavaslat az alkotmánnyal és a többi jogszabállyal összhangban áll, azokkal harmonizál. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy a javaslat maradéktalanul eleget tesz annak a korábbi jogalkotások során is mindig figyelembe vett igénynek, hogy az igazságszolgáltatásban a bíróságnál és az ügyészségnél a dolgozók munkajogi helyzete, hacsak az eltérést a két szervezet közötti eltérés nem indokolja, megközelítőleg azonos legyen, lehetővé téve ezáltal a bírói és ügyészi pálya közötti átjárható-ságot is.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat beterjesztését széles körű szakmai és érdekképviseleti egyeztetés előzte meg; a javaslattal mind az ügyészi szakmai körök, mind pedig az ügyészségnél működő érdekképviselet egyetértenek, a törvény megalkotását már régóta várják.
A Magyar Szocialista Párt frakciója nevében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvény megalkotásával járuljanak hozzá ahhoz, hogy az ügyészség feladatait a munkájához szükséges jogi feltételek keretei között láthassa el.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
