LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi választási MSZP-s és SZDSZ-es kampányigenek után már hetek óta a nemekkel viaskodunk, nagyon kemény kétharmados nemekkel viaskodunk itt a parlamentben.
Ez a kétharmados többség nemet mondott kezdetben a nyugdíjemelésre, nemet mondott a négy esztendő választójogi gyakorlatára, nemet mondott az önkormányzatok négyesztendős jól működő támogatási rendszerére, nemet mondott a falugazdászokra, a pótköltségvetésben nemet kíván mondani olyan műszaki-tudományos fejlesztésekre, beruházásokra, amelyek igenis akár helyben, szűkebb környezetekben élénkítő hatással és nagyon jótékonyan jelentkeztek, és most nemet mond a világkiállításra.
Valójában a meglepetést igazán az okozta, hogy ez a kétharmad, amelynek túlnyomó többsége az a szocialista párt, amelyik a választási kampányában a világkiállítás megrendezését ígérte, ezután rákényszerül - úgy véljük, politikai döntés áldozataként - arra, hogy nemet mondjon a világkiállításra.
Amikor az előbb Tardos Márton SZDSZ-es képviselőtársunk az SZDSZ részéről bírálta a világkiállítás előkészületeit, akkor eszembe jutott, hogy azért ezt aztán mégsem kellett volna, vagy legalábbis nem ízléses dolog, hiszen a világkiállítás előkészületének története az SZDSZ szembenállásának, határozott nem-ének a története is. Emlékezzünk csak vissza, az első pillanattól kezdve a sajtóban, minden megnyilatkozásukban a világkiállítás ellen voltak, és annak idején, amikor az Antall-kormány előterjesztésére a parlament - MSZP-s támogatással is - elfogadta a világkiállítás megrendezését, nagyon jól tudtuk, és nagyon jól tudták a világkiállítási irodában, hogy Budapest ellenében, Budapest SZDSZ-es vezetése ellenében világkiállítást rendezni iszonyúan nehéz és küzdelmes feladat lesz. És talán egyszer majd részleteiben is napvilágra kerülnek azok a történések, amelyek bizonyítják, hogy mennyire nehezítette meg Budapest SZDSZ-es vezetése a világkiállítás előkészületeit, akár nemzetközi kapcsolatokban, akár a vállalkozók megnyerésében. Valójában egy szomorújáték részesei vagyunk, és magam is egyetértek azzal, hogy ez a vita akár parttalanná is válhat, de igazán kétharmados többség birtokában nagyon egyenlőtlen.
(11.10)
Egyenlőtlen, hiszen már a kormányzat eskütétele utáni 13. napon - baloldali kormányzat esetében ez egy balszerencsés, baljóslatú nap volt - a kormányülésen kimondta a véleményét a világkiállításról, és valójában ami elgondolkodtatott bennünket - és benne van ebben a törvényelőterjesztésben minden eddigi nyűglődésünknek a története, jellemzője is -: egy rendkívül előkészítetlen, kapkodó, s valójában koncepciós, a döntést előre borítékoló törvényjavaslatról van szó.
A törvény előterjesztői egyszerűen annyira sem tisztelték saját képviselőtársaikat, a saját politikai oldalukon álló képviselőtársaikat, hogy egy alaposabb, egy átgondoltabb, a "nem"-et megindokoló törvényjavaslatot készítsenek, s belezavarták, belehajszolták saját képviselőtársaikat is olykor a szánalmas vergődésbe, számháborúkba és csinált indoklásokba. Igen, nemakarásnak nyögés a vége, s ezt a nyögdécselést éljük itt meg immár hetek óta.
Koncepciós döntés született, s amikor hallgattam Pál Lászlónak a törvényjavaslatot előterjesztő megszólalását, akkor fellapoztuk, mit is mondott ő '91 őszén. "Ugyanakkor elmondanám - mondta Pál László - mit jelent az én számomra az expó; nem elsősorban egy rendezvényt látok benne, hanem, talán nagyon sokakkal együtt, egy olyan infrastrukturális fejlesztést, amelynek a végeredménye 1996 után is a főváros számára is egy jelentős bázist biztosít a későbbi fejlődéshez, az Európához való csatlakozáshoz, a gazdasági környezetben való részvétel alapfeltételeinek a megteremtéséhez. Ez az ingatlanfejlesztésekben, szálloda- és egyéb fejlesztésekben megnyilvánul, itt maradandó értékek jöhetnek létre, amely maradandó értékek létrehozása, azt hiszem valamennyiünk érdeke."
S folytathatnám a sort Horn Gyulával, aki ugyanebben az időben a következőt mondta itt a parlamentben: "Végtelenül sajnálom a világkiállítás kútbaesését. Személyes véleményem szerint - lehet, hogy a frakcióm tagjai is osztják ezt - úgy ítélem meg, hogy ez a pártcsatározások áldozata lett."
Hát úgy ítéljük meg, és meggyőződésem, hogy a szocialista frakción belül is sokan úgy ítélik meg, hogy ez az expó, a világkiállítás pártcsatározások áldozata lett. S a pártcsatározás egyik résztvevőjének, a Szabad Demokraták Szövetségének a határozott "nem"-jéről van itt tulajdonképpen szó - mint ahogy ezt Kósa Lajos fideszes képviselő megszólalásában is jelezte, felerősítette.
Mert amikor a szakértőkről, a hozzáértőkről van szó, akkor azért mégis elgondolkodtató - és utalok itt a számháborúkra -, hogy négy esztendeig a Magyar Szocialista Párt jelenlegi frakciójából sokan részt vettek bizottsági üléseken, részt vettek döntésekben, részt vettek különféle döntések előkészítésében, igazán lehetett volna ismeretük a részletekről, a gazdasági döntések részleteiről, a pénzügyi döntések részleteiről, akkor meg kell élnünk azt, hogy itt a parlamentben a szocialista Pál Lászlót éppen egy szocialista, Baráth Etele javítja ki, amikor Pál László, akit szinte belehajszoltak ebbe a "nem"-be, s meg kellett fogalmaznia azt, amit korábban másképpen fogalmazott, s arról beszélt, hogy ez a 43 milliárd - amibe kerül az expó - nagyon kevés munkahelyet teremt; s arról beszélt, hogy mindössze két-háromezer új munkahelyről van szó. Baráth Etele arról beszélt, hogy '95-ben százezer új munkahely létesítéséről dönt tulajdonképpen a parlament, s akkor még nem beszél az idegenforgalmi bevételek minden egyes milliárdjáról, mely egymilliárd forintos idegenforgalmi bevétel több mint háromezer új munkahely létesítését jelentené.
Kik a szakértők? Nem nagyon hangzott el itt ebben a Házban, hogyan vélekedik most, ebben a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezhetőségről a Magyar Gazdasági Kamara, hogyan vélekedik a Munkaadók Szövetsége, hogyan vélekedik az Országos Idegenforgalmi Hivatal vagy éppen a Magyar Egyházak Ökomenikus Tanácsa, és hogyan vélekedik a világkiállítás megrendezhetőségéről az a több mint 1200 település, amely vagy saját expórendezvénnyel vagy csatlakozó rendezvénnyel készült, - mindazok ellenére készült, amelyek az elmúlt esztendőkben az expót tönkretenni akarták, kívánták.
Bács-Kiskun megyei listás képviselőként valóban nem időhúzás szándékából, de engedjék meg, hogy csak néhány települést említsek meg, ahol képesek voltak a pártcsatározásoktól mentes helyi programokat, rendezvényeket előkészíteni, s nagyon bíztak abban, hogy - függetlenül a választási eredménytől - lesz világkiállítás 1996-ban. Nemcsak Kecskemét készült több rendezvénnyel, de Jakabszállás, Hajós, Bugac, Kecel, Kiskunmajsa, Tiszakécske, Nemesnádudvar, Tiszaalpár, Baja, Kalocsa, Solt - s lehetne tovább sorolni. És lehetne itt akár azt a több mint 1200 települést felsorolni, ahol nagyon bíztak abban, hogy a választások után felszálló ágban lesz mindaz, ami az expóval kapcsolatos.
Egyetlen dolgot emelnék még ki ezzel kapcsolatban, azt, hogy milyen előkészületek voltak. Itt, bármelyik oldalon ülő képviselőtársaim is pontosan tudják, hogy a testvérvárosok, a testvértelepülések - és nemcsak a kárpát-medenceiek, hanem a nyugat-európaiak is - készültek erre a magyar világkiállításra. Készültek látogatással, magukat megmutatandó összejövetelekkel. Ha csak ezt szorzom be ezzel az 1200-zal, és minden bizonnyal a világkiállítás megrendezése esetén gyarapodó rendezvényekkel, idelátogatókkal, hatalmas szám kerekedne ebből.
Ami a legnagyobb gondom ezzel a törvényjavaslattal, nem is a hitvány előkészülete, hanem az - és ezzel egyetértek Baráth Etelével -, hogy nincsen igazán alternatívája. Hiszen Baráth Etele azzal fogadta el, s úgy tudja elfogadni, ha a kormányzatnak nincs pénze, vagy pedig emellett a kormányzat rendelkezik egy modernizációs programmal. Nincsen alternatívája ennek a világkiállítási lemondásnak, helyette kapjuk a folyamatos kudarcpropagandát, amely baloldali kormányzat esetén inkább balsiker-propaganda.
Úgy gondolom, hogy a Bős-Nagymaros esetében együtt éltük meg azt, hogy jól működött az ország közvéleményének veszélytudata, veszélyérzete. Akkor ez a parlament név szerinti szavazással igent mondott; az ország közvéleménye, bár sokszor nem is tudta igazán, hogy miről van szó, de érezte, hogy valami nagy-nagy baj, egy nagy-nagy dráma készülődik. Most az expó esetén úgy tűnik, a parlament kétharmada igent fog mondani, s az ország közvéleményének pedig - a Gallup-in-tézet közvélemény-kutató intézetének jelentésére hívnám fel újra a figyelmet - közel kétharmada támogatja a világkiállítás megrendezését.
(11.20)
Mi - a Magyar Demokrata Fórum - megtanultuk tisztelni a közvélemény-kutató intézeteknek az állítását, kutatásait. (Közbeszólás: Elég későn!)
Nagyon nagy veszélyt látok - tisztelt MSZP-s képviselőtársaim - az expó lemondása esetén. Tardos Márton képviselőtársam, és mások is, fölhívták arra a figyelmet, az ország közvéleményében kialakult egy olyan képzet, hogy az expó lemondása esetén emelik a nyugdíjat, új munkahelyeket teremtenek, támogatni tudják majd a nagycsaládosokat, a fiatalok lakásgondjainak enyhítését, csökken az infláció, kórházakat és intézményeket lehet korszerűsíteni, jut a közbiztonságra, oktatásra és így tovább, mintha ez a 43 milliárd valóban olyan sok lenne.
Ez a tévképzet és ez a balsiker-propaganda együtt valójában igen veszélyesen hathat az elkövetkezendő hónapok belpolitikai stabilitására. Veszélyes az expó lemondása az ország részére, hiszen bénítja azt a kezdeményezőkészséget, amely éppen ennek nyomán kialakulni látszott, és amelyről több képviselőtársam beszélt, s amelyről '90-ben s '91-ben is oly sokat beszéltünk, hogy a világkiállítás a nemzeti közmegegyezésnek egy minimális programja lehet, valóban pártcsatározások, viszálykodások elkerülését szolgálta volna.
Felhívom elsősorban az MSZP-s képviselőtársaim figyelmét, hogy van egy kiút, van egy kísérlet, van egy lehetőségük: Szabad Györgynek a javaslata. Szabad György képviselőtársam tegnap azt javasolta, hogy a parlament állítson föl egy eseti bizottságot, és ez az eseti bizottság tényekkel, számokkal bizonyítsa a világkiállítás megrendezhetőségét.
Úgy gondolom, hogy ez a javaslat ad egy lehetőséget, egy esélyt nemcsak a méltóságteli visszavonulásra, visszavonásra, hanem a nyugodt, megfontolt döntésre is. Nagyon kérem, elsősorban a kormányzópárti képviselőket, fontolják meg a döntésüket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
