GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bizonyos fokig én örülök annak a csatározásnak, ami itt folyt a kétpercesekben, mert az elején azt hittem, hogy felkészülésemben vétettem, és rosszul készültem föl a jogszabályokból, amelyek az expóhoz kötődnek. De Demeter Ervin úr és Soós Károly Attila is megerősített abban, hogy az 1991. évi LXXV. törvényről van szó. Én csak azt tartom furcsának, hogy ebben a Házban szinte senki nem beszélt arról, hogy e törvény 4. §-ának (3) és (4) bekezdése megmondja - azt hiszem, a kormány és mindannyiunk számára -, mekkora összeget lehet az expóra fordítani, sőt, kategorikusan kimondja, hogy ezen kívül költségvetési pénzek erre a célra nem használhatók. Ezért vallom azt - és ehhez a gondolathoz majd visszatérek még -, hogy itt gazdasági ügyből igenis politikai ügy lett. Ebben egyetértek Lezsák Sándor úrral - de mivel az lett belőle, bizony, úgy néz ki, hogy most politikai kérdésként rendbe is kell tenni.
Hadd idézzek - és később többször fogok idézni - Kindler József professzor úrnak a sajtóban is megjelent írásából. Ő azzal kezdi, hogy az 1991-ben megírt írása csak most, 1994 augusztusában jelenhetett meg, mert ez az írás nem az expó mellett érvelt.
Még tovább megyek: tegnap Torgyán úr felemlítette, hogy bízzuk a kérdést azokra a hivatalnokokra, akik ezt szakszerűen ki tudják számolni. Kérem, hadd mondjak ehhez is egy idézetet - szintén ebből a Kindler professzor-írásból: "Az expó gazdasági szempontból is agysérüléses." De az érdekes a folytatás: "A súlyos és feloldhatatlan probléma azonban ott volt, hogy a tanulmány készítőinek állásvesztés terhe mellett megtiltották a tanulmányban foglaltak publikálását." Hadd ne folytassam ezt tovább!
Nagyon érdekesnek tartom azt is, hogy a sajtóban kivétel nélkül csak azok kapnak szót, akik az expó leállításának ellenzői. Képviselőtársaim, akik részt vettek a gazdasági bizottság ülésén, tapasztalhatták: több tucat képviselő jelent meg, de egyetlenegy szervezetet nem hívtak abból a nagy többségből, amely hallgat és vár, egyfajta bölcs döntésre.
Lezsák Sándor úr és az előttem szóló Homoki úr is azt mondta, hogy 1200 település... Én egy kicsit félek, és lehet, hogy tudathasadásos állapotban vagyok, de azt mondom: igenis, az expó címén a vidék magyarsága be van csapva. Belelovalták valamibe, amiben a vállalkozók megrendelést, piacot reméltek, és ebből nem kaptak semmit.
Hadd mondjak néhány szót - tapasztalatból. Mire kaptak lehetőséget: arra, hogy használják az expó logóját. Aztán szóba jött itt az a vállalkozó, aki külföldi... Kérem, tessék elgondolni, mit szól az a francia vállalkozó, aki vállalkozott expórendezvényre, a viszonválaszban azt a kérdést kapta: mennyivel tudja szponzorálni az expót, és mellette egy olyan kérdőívet, amiből hadd ne idézzem tételesen, mi mindenre kellett volna választ adnia, hogy egyáltalán beszállhasson ebbe a játékba.
(12.20)
Ezek a vállalkozók viszik el azt a hírt, amiről itt mindenféle mítosz leng körös-körül.
Szabad György úr mondta tegnap, hogy valami gond van a tájékoztatás körül is, pontosan azt mondta: mintha egy körhintában ülnénk. Bizony, abban ülünk, abban ülünk, mert egyfolytában arról beszéltünk, hogy az expóval kapcsolatos dolgok jó ütemben haladnak, a közvélemény-kutatások szerint az ország népe akarja az expót. Igen, sőt azt mondanám, egy kicsit csalódott vagyok, mert a környezetemben is azt tapasztaltam, hogy az expót a szívével nem kétharmad, hanem ennél nagyobb arányban akarná. Csak érdekes módon a közvélemény-kutatásoknak arra a részére nem hivatkoznak, hogy ha a fontos kérdéseket sorba rakják, akkor az expó valahol a hatodik, vagy azon felüli kérdés. És amikor ennek a gazdasági dolgai szóba jönnek, akkor rögtön nem akarják az expót. Tehát én egy kicsit torznak érzem ezt.
Hadd térjek vissza oda, hogy mit mondott ez a költségvetési törvény. Azt, hogy ne használjunk költségvetési pénzt. Ezért kellett már az előző kormánynak egyéb kiskapukat találni. Hadd mondjam azt, hogy ez a megoldás magában hordozza a korrupció, vagy a ki nem mondott gyanúsítgatások lehetőségét. Tehát ezért ezt nem kellene csinálni és nem kellene folytatni.
Azt hiszem, az igazi tét itt már nem az expó, hanem néhány egyéni és néhány csoportérdek, amelyre nem tudok mást, megint idézem a professzor úr írását: a világkiállítás attól vállalkozói világkiállítás, hogy egyesek vállalkoznak a közpénzek elköltésére. Azt hiszem, hogy erre itt közülünk sokan vállalkoznának.
A másik dolog a vidék és az infrastruktúra. Hadd mondjak tapasztalatot. Külföldi tárgyalópartnerem, amikor harmadszor felvette a telefont és nem volt vonal, akkor azt mondta, hogy a cég üzleti értéke húsz százalékkal kisebb. Tehát nemcsak Budapesten van infrastrukturális gond, amit mi, vidéki magyarok elismerünk, ezt nem kell expókabátba öltöztetni. Előttem szóltak az egyetemi, főiskolai fejlesztésekről. Bizony, ez is kellene, nemcsak Budapesten.
Másik dolog a foglalkoztatási kérdés, elhangzott néhány ezertől a százezer főig. Vegyük a példát. A sevillaiak nyilatkoztak a sajtóban alig több mint egy héttel ezelőtt és felelősen kijelentették, hogy nem jelentett többletmunkahelyet a város számára.
Talán azzal a gondolattal szeretném befejezni, hogy amikor az országban élő polgárok többsége azt tapasztalja, hogy napról napra nehezebben él, akkor azt hiszem, az erőforrásainkat arra kellene koncentrálni, hogy ezen a helyzeten valamelyest változtassunk. És az a meggyőződésem, hogy az összmagyarság érdekét akkor szolgáljuk igazán, ha az ország gazdasági erejét megpróbáljuk felerősíteni, és akkor lesz lehetőségünk arra, hogy segítsünk a határainkon túl élő magyaroknak is.
Egyetértve az előterjesztőkkel - hiszen nem tehettek mást arra a törvényhelyre hivatkozva, amit már elmondtam - mindenképpen javasolni szeretném, hogy a mostani javaslat 1. §-ának (3) és (4) bekezdésében megfogalmazottak szerint 1996-ban a millecentenáriumi rendezvénysorozat valóban szolgálja a turizmust, a településfejlesztés, az ország arculatának kedvező alakítását. Ehhez az a javaslatom, hogy a kormány dolgozzon ki olyan játékszabályt, amely a tervezetben megfogalmazottak szerint azok számára, akik reális célokat tűztek ki - és azt hiszem, azok a rendezvények, amelyeket az előbb előttem szóló képviselőtársam elmondott, szinte kivétel nélkül megtarthatók expó nélkül is -, tehát akik ilyen reális célokat tűztek ki és hajlandók is kockázatot vállalni a saját tőkéjük terhére, azok jussanak költségvetési támogatáshoz, legyen ez alapjuttatás, kamattámogatás vagy valamilyen garanciavállalás.
Befejezésül: egyetértek azokkal, akik azt javasolják, hogy igenis név szerinti szavazás történjen ebben a kérdésben, mert úgy gondolom, hogy talán így pontot tudunk tenni ennek a nagyon túlpolitizált kérdésnek a végére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
