BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a sok papír nem azt jelenti, hogy én itt éjfélig fogok beszélni, és ígérem, sem nem sörről, sem nem borról, sőt, dohányról sem, még húsról sem - hanem a jövőről szeretnék beszélni, meggyőzni önöket, mégpedig olyan szempontból, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyeket a mezőgazdasági bizottság sajnos nem támogatott, de erre önöknek még mindig megvan a lehetőségük.
Valóban a jövőről van ugyanis szó, mégpedig a mezőgazdaság jövőjéről. A Földművelési Minisztérium XV. számú fejezetében kívánok nyolc módosítással némi javításokat előidézni, és ehhez kérném az önök támogatását.
Néhány szót általánosan kell szólnom - mondom ezt elkerülendő a beszólásokat, hogy "az általános vita lezárva!". A rövidítés szempontjából szükséges, hogy néhány általános megjegyzést tegyek a különböző módosító indítványok előtt, ugyanis ennyivel rövidebb lesz: nem kell mindegyiknél elmondani.
Amikor a pótköltségvetés fő tételei - vagyis nagy forintjai - már rég nincsenek benne a költségvetésben, kényelmetlen helyzetben van az érvelő, mert fillérek érdekében kell az önök támogatását megszerezni, és fillérekért kell vitatkozni. Mégis megteszem, mert a pótköltségvetés - annak ellenére, hogy a mezőgazdaság preferálásáról szól a történet - sajnos 1,6 milliárdot elvon a minisztérium, illetve a minisztérium intézményeinek költségvetési támogatásából, illetve a 8. számú melléklet, ami általában el szokta kerülni a gyanútlan szemlélő figyelmét - ez a bizonyos 5 százalék - is elvon 358 millió forintot a minisztérium és intézményei támogatásából. Ez nagyon jelentős érvágás a minisztériumnál, azoknál az intézményeknél, amelyek mindenképpen kell hogy működjenek. Végül is nem kizárólag az ellenzéki oldal, hanem a kormánypárti oldal is hangsúlyozta mennyire fontos az állategészségügy, a növényegészségügy, a mezőgazdasági oktatás; miniszterelnök urunk is hangsúlyozta, hogy gyorsított tempóban szándékozik a kormány elősegíteni a földek kiadását, kimérését - ugyanakkor kemény 10-20 milliókat von el azoktól az intézményektől, amelyek ezt a munkát megcsinálhatnák.
Nem szóltam akkor még az oktatási intézményekről és a kutatóintézetekről. Az elmúlt években ezekben az intézményekben már egy nagyon kemény - mégpedig költségvetési prés alatt történő - átalakítás történt meg. Az előző kormány - pénzszűkében, azáltal, hogy csökkentette a költségvetési támogatást - rákényszerítette ezeket az intézeteket, intézményeket arra, hogy a saját működésüket racionalizálják, tehát már leépített létszámmal, leépített intézményrendszerrel próbálnak túlélni. Ha ezt az alaplángot még lefelé srófoljuk, nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy elalszik: nem fog elaludni - egyszerűen arról van szó, hogy a későbbiekben sokkal több pénzt kell ide beinvesztálnunk, hogy azt a hatást elérjük, amit a nemzetközi szervezetek - az Európai Közösség, a GATT -, a Magyarország által aláírt szerződések számunkra szükségessé tesznek. De jelzem: a szlovák, a szovjet utódállomok, főleg az orosz növényegészségügy, állategészségügy is új kihívások, új feladatok elé állítja ezeket a szervezeteket. Nem volna célszerű most 10-20 millió forintok miatt ezt a működést nehézzé tenni.
Van még egy nagy probléma, és ez mindegyikre vonatkozik, azért mondom el: az utolsó három hónapra költségvetési támogatást elvonni abszolút lehetetlen. Tessék végiggondolni: ezek a szervezetek csináltak egy éves tervet, számoltak ezekkel a pénzekkel, hogy meg fogják kapni decemberre, novemberre, októberre - és akkor mi hozunk most egy olyan döntést, miszerint ezt nem fogják megkapni. Gondoljunk bele például a gödöllői egyetem esetébe: azt a pénzt, amit mi ígértünk nekik, nem fogják megkapni, holott ezt a pénzt már elköltötték.
Elköltötték, mert beépítették az éves tervükbe - és mi lesz év végén? Két eset lehetséges. Az egyik esetben azt mondják, kérem, csinálunk egy negatív mérleget, amiben mínusz a végeredmény. Lehetséges ez? Nem lehetséges. Föléli azt, amit föl tud élni. És mi lesz? Jövőre - és ez a nagyobb félelem, és mindegyik szervezet ettől fél - erről a már irreálisan lecsökkentett alapról lesznek kénytelenek elindulni, és egy negatív spirál indul el - azaz folytatódik - és teszi teljesen lehetetlenné ezeknek a működését.
Mindenképpen el kellene kerülnünk - teljesen függetlenül attól, hogy az ellenzék vagy a kormánypárt oldalán ülünk, ugyanis az agrárium iránt érdeklődőknek vagy aggódóknak a feladata, gondja közös.
Nem beszélhetünk biztos jövőről a szaporítóanyag-ellenőrzésben, állategészségügyben, növényegészségügyben, amikor kisebb tételek kerülnek be az exportálandó mennyiségekbe, amikor egy tétel már nem egy gazdaság terméke - mint mondjuk egy több ezer hektáros állami gazdaság vagy téesz esetében -, hanem esetleg több száz családi gazdaság vagy kisebb méretű vállalkozó terméke: több, sokkal több, többszöröse az ellenőrzési feladat. Gondolom, senki nem kívánja azt, hogy Hamburgban derüljön ki: a salátaszállítmány egyetlen szállítója előző este még jó alaposan megpermetezte valami szerves foszforsav-észterrel, hogy jó fényes legyen a levél, ott pedig kinyitják az ajtót, majd mindjárt vissza is csukják, és azt mondják: na, akkor vissza most Szeged mellé, vagy valahova az Alföldre, mert ez Németországban nem hozható forgalomba.
Folytathatnám ezt az állategészségügy esetében is: ott is ugyanilyen problémák vannak. Aki a mezőgazdasággal foglalkozik, nyilván mindenki emlékszik arra a tavalyi évet - úgymond tavaszi ajándékként - nyitó akcióra, amikor a magyar bárányok nem kerülhettek ki az európai piacokra. Ez pontosan húsvétkor történt, és untig elég volt a tavalyi évben a báránytartóknak, a birkatartóknak: gyakorlatilag az egész évük derékba volt vágva.
Amikor a környezetünkben bizonytalan jelek mutatkoznak - föltűnik esetenként egy száj- és körömfájás; ma már sercegő üszögről és egyebekről is lehet hallani a környező országokban -, egy nem működő vagy alig működő állategészségügy reprezentálja Magyarországot.
Jelzem: nem csak arról van szó, hogy be kell bizonyosodnia annak, hogy az a bizonyos állategészségügy, növényegészségügy vagy éppen szaporítóanyag-felügyelet nem működik vagy rosszul működik - ez már a következő fok -, untig elég, hogy a gyanú ébredjen, hogy esetleg nem jól működik.
(19.00)
Ebben az esetben természetes az, hogy az, aki tőlünk vevő - s ne felejtsék el, ott is van érdekképviselet, ott is óriási verseny van, ott is érdek, hogy a konkurenciát kizárják a piacról -, megpendíti, nem is biztos, hogy ez a szervezet jól működik, és esetleg a vizsgálati eredményei nem megbízhatók. Nem folytatom, bár folytathatnám. Óriási veszélyt rejt magában - nem ér meg annyit ez a 15 vagy 20 millió, hogy ezt megkockáztassuk.
Nagyon kérném önöket, gondolják még egyszer végig - és elsősorban a pénzügyi kormányzatra gondolok -, hogy nem lehet gépiesen, úgymond egy kaptafa alapján, minden szervezettől elvonni pénzt a központi költségvetés javára, és ezzel előidézni olyan problémákat, amelyek nagyon sokba kerülnek a későbbiekben.
Ennek a bizonyos XV. fejezetnek, az állategészségügy, élelmiszer-ellenőrzési intézmények működését szabályozó 2. címével és a növényegészségüggyel kapcsolatosan adtam be módosító indítványt - itt 33, illetve 11,6 millió forintról van szó -, valamint a 3. címnél a földhivatalokkal kapcsolatosan.
Itt 18,9 millió forintot szánt vagy tervezett elvonni a kormányzat a költségvetésükből. Jelzem, óriási meglepetés volt, főleg a miniszterelnök úr előbb említett kijelentése után. Még nagyobb volt viszont a meglepetés akkor, amikor a mezőgazdasági bizottság elfogadott egy 450 milliós plusz pénzt ennek az intézetnek a támogatására. Óriási volt a meglepetés, mert ez az egész pótköltségvetés arról szól, hogy 600 plusz 300-at el kell vonni, s akkor egy módosító indítvány talál 450 milliót ebben a zsebben.
Két kérdés is lehetséges. Az egyik, hogy nem volt alapos ez a bizonyos előkészítés és az előterjesztés, a másik pedig az, hogy ez a változtatás, módosítás nem volt meggondolt. Ugyanis akkor, amikor ez a 450 millió előkerült, mindjárt fölmerült a kérdés, hogy honnan származik, s kiderült, hogy a szövetkezeti részarány-tulajdonosok földkimérési támogatásának 800 milliós keretéből szán 400 milliót átcsoportosítani más tevékenységre.
Nem vagyok abban a helyzetben - de azt hiszem sokan önök közül sem -, hogy erre most igent vagy nemet mondjak. Mindenképpen tapsikolni kellene első felvonásban, hogy van 450 millió forint, de hamarosan zsebkendő után kell nyúlni, ha esetleg a téesztagjainknak azt kell mondani a következő időszakban: sajnos, nem tudjuk kimérni az ön részaránytulajdonát a szövetkezetben, mert nincs hozzá állami támogatás, ön pedig nincs abban a helyzetben, hogy ezt zsebből kifizesse. Lelassul és le is állhat ezen földek kimérése.
Egy kérdésem van: merre van "előre" ebben a kérdésben. Az-e a cél, hogy leálljon és ne kerüljön kimérésre az immár jogilag garantált magántulajdon, vagy az a cél, hogy igen, kerüljön kimérésre. Erre sajnos, én most választ adni nem tudok.
A Mezőgazdasági Minősítő Intézet közel 13 milliárdos elvonása is óriási veszélyeket jelent. Ebben az intézetben én magam is dolgoztam, tehát jól ismerem a működését: országos hálózattal rendelkezik. Nem lobbyzni szeretnék régi cégemnek - több mint tíz évvel ezelőtt dolgoztam ott, úgyhogy semmi jelentősége a dolognak -, csak tudom, hogyan működik, és tudom, mennyire leépítették az országos hálózatukat. De ha innen még pénzt vonunk el, akkor a magyar faiskolai termékek, a magyar szaporítóanyag, a magyar tenyészállatok sínylik meg, és mint tudjuk Magyarországnak a vetőmag-termelésben, a szaporítóanyag-exportban óriási szerepe volt Európában.
Önök nyilván nagyon jól tudják, hogy a tőlünk nyugatra, főként német területeken termelő farmerek Magyarországról szokták volt megvásárolni a pillangós vetőmagjaikat, ugyanis náluk a pillangósok nagyon jól nőnek - csak nem hoznak magot.
Ezért volt Magyarország egy vetőmag-nagyhatalom. Ha ebben a kérdésben lazítunk, és azt mondjuk, ugyan kérem, elég lesz két vizsgálat helyett egy is, egy idő után fölvetődhet bennük a gondolat, hogy a mi - eddig mindig megbízható - adataink nem megbízhatóak. Attól kezdődően ugyanaz következik, amit az előbb mondtam: a gyanú elég ahhoz, hogy helyünkre más versenytársaink lépjenek be, és ezek a mi piacainkat elorozzák.
Az agrár-felsőoktatásról általánosságban már szóltam, de javaslom megfontolásra: lehet-e állandó elvonás, kiszámíthatatlan költségvetési támogatás mellett egy megbízható agrároktatás, egy megbízható agrárjövő ebben az országban.
Gondolom, senki nem tagadja, hogy a jövő nem a hat-hét általánost végzett mezőgazdasági vállalkozóké és farmereké, hanem a Nyugathoz hasonlóan a diplomás, esetleg többdiplomás, jól képzett, széles körű ismerettel rendelkező vállalkozóké. Ennek érdekében nagyon kérném megfontolni, hogy a tangazdaságok, az egyetemek és egyéb, ehhez a tételhez tartozó intézmények elvonását törölni szíveskedjenek.
Az agrárkutatás külön kérdés. Évek óta, a '92-es költségvetés óta nagyon panaszkodnak, szinte sírnak az agrárkutatásban dolgozók, hogy mi lesz a mezőgazdaság jövőjével, ha az agrárkutatás ilyen pénzügyi helyzetben van. Mára - pontosabban a '94. évi költségvetésre - az ott elvesztett pénzek nagy részét különböző alapokból visszaszerezték.
De kimaradt ebből a tételből maga az infláció. Természetesen átszervezéssel, leépítéssel sok minden megoldható, de ezen a nadrágszíjon tovább húzni, szakadás veszélye nélkül nem nagyon lehet.
Egyetlenegy tétel van még a 13. cím alatt: a mezőgazdasági fejlesztési alapok. Itt egymilliárdot kíván a költségvetés elvonni az alap költségvetéséből. A '94-es év az első olyan év, amikor igazán jelentős mértékben nőtt a mezőgazdasági beruházás ebben az országban.
Nyilván különböző helyeken ülve, különbözőképpen látják ezt önök: az egyik oldal úgy látja, hogy sok fölösleges beruházás történt, a másik oldal pedig úgy látja, hogy a piacra kell bízni azt, hogy mi fölösleges, és ne mi döntsük el itt, a padokban hivatalból, mit minősítünk fölöslegesnek és mit nem.
Mindenképpen alapigazság, hogy elindult valami a mezőgazdaságban: fejlesztés, beruházás történt. Jelzem, minden forint, ami a költségvetési támogatási forint - persze ennek csak egy kis része támogatás, önök nagyon jól tudják, nagy része visszatérítendő -, amit odatettünk, legalább 1,5 forint magántőkét mozdít meg, és kötelezővé teszi a mezőgazdaságba való beruházását.
Ilyen évek óta nem volt ebben az országban, és én azt reméltem, hogy ez a folyamat megindult '94-ben. '93-ban megindult, csak a termelői oldal érdeklődése minimális volt ebben az irányban. '94-ben elhitték, hogy érdemes beruházni.
Most '94 végén jövünk a nagy machetevel, és lekaszáljuk, ami a rosta fölött van. Ez nem politikus, nem célszerű, én javasolnám ezt is megfontolni, mert nemcsak az történik meg, hogy egymilliárd forintot elvettünk, hanem jónéhány ezer olyan ember, akinek odaítéltünk egy támogatást, bizonytalanodik el abban, hogy amit a kormány kimondott, az igaz-e.
(19.10)
Lehet-e építeni arra, amit a kormány kimondott? - mert most új kormány jött. Egy beruházás a mezőgazdaságban nem egy év alatt történik meg vagy másfél év alatt: az egy hosszabb távú gondolkodás. Egy következő kormány megint 90 fokot vagy esetleg 180 fokot csavar rajta, és más irányba indítja el. Ez semmiképpen nem célszerű. Mindenképpen egy kiszámítható agrárpolitika felé kell mennünk. Ahhoz, hogy ez kiszámítható legyen, ezt az egymilliárd forintot márpedig itt kéne hagyni. Ezen túlmenően is van körülbelül hétmilliárd forint olyan hiánya ennek az alapnak, amit oda kellene ítélni a gazdáknak, a termelőknek, hogy elindulhasson valami. Önök évek óta kifogásolják, hogy a mezőgazdaságot tönkretették. Most már látszik, hogy nem tönkretételről van szó, hanem egy átalakulásról, de ennek az átalakulásnak a gyorsítása, indukálása mindenképpen központi felelősséget, kockázatvállalást igényel.
Remélem, meg tudtam önöket győzni és a gombnyomásnál mindarra emlékeznek, amit elmondtam. Köszönöm figyelmüket, és elnézést a hosszabb hozzászólásért. (Szórványos taps.)
