DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát nem napirend előtti, hanem most már az új Házszabály szerinti napirenden kívüli felszólalásra jelentkeztem, mégpedig az ÁV Rt. igazgató-tanácsa nyolc vezető munkatársának felmentésével kapcsolatban felmerülő országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben.
Miután a mai napon ülésezik először az új privatizációs igazgatótanács, úgy gondolom, felszólalásom időszerűségéről nem kell külön szólnom és arról sem, hogy miért országos jelentőségű ez az ügy. Hiszen ha csak azt a tényt vesszük alapul, hogy az elmúlt négyéves privatizációs időszakban, beleértve a spontán privatizációt és a nem spontán privatizációt, és azt a tényt, hogy elprivatizálták az ország vagyonának hozzávetőlegesen a felét, anélkül, hogy bármit ki tudnánk mutatni, hogy ténylegesen hová került ez a vagyon, vagy bárkinek, akik az elprivatizáltak károsultjai részéről nézik ezt a szörnyűséget, akár csak egy fillér nyugdíjemeléshez vagy egyéb vagyoni gyarapodáshoz jutottak volna - úgy gondolom, nem kell külön szólnom az ügy országos jelentőségéről sem, bár tény, hogy helyesebb lenne a dolgot országveszejtő jelentőségűnek nevezni. Hiszen az állam vagyonának másik fele még megmaradt, és én úgy gondolom, hogy a nemzet vagyonának második fele most már egy olyan vésztartaléka szerencsétlen hazánknak, hogy ha nem fogunk tudni újfajta módon gátat vetni a nemzeti vagyon elherdálásának, akkor abból olyan nemzeti tragédia kerekedik, amilyen szerintem még Mohácson sem következett be.
Ha abból a tényből indulunk ki, hogy az élelmiszeriparnak hozzávetőlegesen 70-80 százaléka került idegen kézbe, és eltűnt az élelmiszeriparunk, úgy, hogy a megmaradt húsz százaléknyi pedig felszámolás alatt áll - ami tulajdonképpen az elprivatizálásnak egy új módszere, de legalább olyan hatékony módszere, mint az eddigi privatizálás -, akkor igen tisztelt képviselőtársaim meg fogják érteni, hogy miért tekintünk mi aggódva az olyan megoldások felé, hogy adott esetben elküldenek nyolc vezető munkatársat az ÁV Rt. éléről, és nyolc olyan újat léptetnek a helyükbe, akiknek kiválasztásába az ellenzéknek semmi beleszólása nincsen. Mi úgy gondoljuk, nem személyekkel, hanem technikákkal kell megoldani a privatizáció kontrollját, és ide nem elégséges az a látszatkontroll, amit a kormány önmaga ellenőrzésére felajánlott a parlament előtt, hanem ide valóságos ellenzéki jogosítványoknak kell életbe lépniük.
Úgy gondolom, azért kell most ezzel az országos jelentőségű üggyel foglalkozni, mert először is tudni szeretnénk, igaz-e, hogy az elküldött Csepi Lajosnak havi 650 ezer forint volt a keresete, igaz-e, hogy nála nem okozott gondot a tizenharmadik havi kereset kifizetése, mint mondjuk a kisjövedelmű pedagógusoknál. Igaz-e az, hogy Csepi Lajos ezen túlmenően, más vezető beosztású ÁV Rt-munkatársakkal különböző csillagászati összegű jutalmakat kapott; és nagyon kíváncsi lennék arra - és szeretném, ha az ország nyilvánossága előtt hallhatnánk -, hogy mennyi végkielégítést kap Csepi Lajos akkor, amikor nincs pénz arra, hogy a nyugdíjalapot kifizessék, amikor nincs pénz arra, hogy a közalkalmazottak megkapják a tizenharmadik havi fizetésüket; de már nincs fedezet egy operai előadás díszleteinek az előteremtésére sem, pedig én nagyon szeretném A fából faragott királyfit látni a faragatlan királyfiak helyett, akik viszont elprivatizálják a nemzet vagyonát.
