BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, számomra is csalódás a Magyar Köztársaság 1995. évi költségveté-sének tárgyalásánál érezhető érdektelenség. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol van a Fidesz?!) Pártok megjegyzése nélkül mondom ezt, mint olyan önkormányzat polgármestere, ahol ha ilyen tárgyalásra kerülne sor, akkor annak az önkormányzati testületnek a feloszlatása vagy működésének szakszerűsége vonatkozásában kételyek támadnának.
Az elmúlt négy évben az állami tulajdon részben lebontásra került. Eközben azonban az állami szektor nyomasztó túlsúlya a társadalmon belül megmaradt és a GDP 65 százalékát meghaladó államháztartási redisztribúció formájában él tovább. Így egyetértünk a kormányzati javaslat kiinduló pontjával, miszerint csökkenteni kell az állami szerepvállalást, a vállalkozások és a lakosság jövedelemtulajdonosainál növelni kell a maradó jövedelmeket. Stabilizációra van szükség, mert a jelenlegi struktúrában a gazdaság nem finanszírozható már középtávon sem.
Az intézkedéseknek a társadalom piacgazdasági elemeit kell erősíteni, visszaszorítani a redisztribúciót, a reciprocitást és a feketegazdaságot. Így remélhető a tartós gazdasági növekedés feltételeinek erősödése. Nem értünk egyet azonban a diagnózisban az államháztartás négy alrendszerének differenciálatlan kezelésével. Véleményünk szerint az önkormányzati alrendszer - hozzászólásom zömében ezzel foglalkozom - az egyetlen, amelyben lényegi változások következtek be az elmúlt négy évben, és amelynek életjelei még láthatók.
Nem fogadható el az, hogy a nyugdíjrendszer és az egészségügy évek óta görgetett csődtömege miatt a restrikció differenciálatlanul zúduljon a teljes államháztartásra. Az elkülönített alapok kapcsán a pótköltségvetés, illetve a nyugdíjemelési bizonytalanságok a problémák - megítélésünk szerint - szőnyeg alá söprésének korábbi gyakorlatát mutatják, sajnos.
Tisztelt Ház! Hozzászólásomban az önkormányzatokról beszélnék elsősorban. Hadd hívjam fel szíves figyelmüket, hogy a tisztelt Ház az Európai Önkormányzati Chartát az elmúlt évben ratifikálta és már az egyetlen eltérés is a megyei önkormányzatok választásával kapcsolatosan az önkormányzati törvény és az alkotmány módosítása révén megszűnt. A helyi hatóságok jogszabályi keretek között teljes körű diszkrecionális jogosítványokkal rendelkeznek minden olyan ügyben, amely hatáskörükbe tartozik. Általában a közfeladatokat lehetőleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítaniuk, írja a charta, a feladatok más igazgatási szervekre történő átruházása a feladat természetétől, jellegétől, a gazdasági és hatékonysági követelményektől függ.
(19.00)
A helyi hatóságokat az őket közvetlenül érintő tervezési, döntéshozatali folyamatokban lehetőség szerint számításba kell venni megfelelő időben és formában. A helyi hatóságok pénzügyi forrásai nagyságának az alkotmányban vagy a jogszabályban meghatározott feladataik mértékével kell arányban állnia. Azon pénzügyi rendszereknek, amelyek alapján a helyi hatóságok pénzügyi forrásai rendelkezésre állnak, rugalmasnak kell lenniük, lehetővé téve - amennyiben ez a gyakorlat lehetséges - a feladat megvalósítása költségeinek változásával való lépéstartást. A lehetőséghez mérten a helyi önigazgatási szerveknek juttatott támogatás nem fordítható speciális tervek finanszírozására, az állami támogatás nem korlátozhatja a helyi önigazgatási szervek diszkrecionális jogkörét és sorolhatnám még azokat, amiket elfogadtunk.
A lassan egy évtizede emlegetett államháztartási reformszándék mögött sajnos, továbbra sincs részletes program. Érzésünk szerint az államháztartási reform az államháztartás által ingyenesen vagy alacsony díjért biztosított szolgáltatások körének csökkentését jelentheti. Ennek társadalmi, gazdasági, jogi feltételei vannak. A szabályozórendszer nemhogy segítette volna az önkormányzatoknál az elmúlt időszakban megkezdett munkát, hanem hátráltatta; a parlamenti, kormányzati döntések - a várható elemzés hatása nélkül - rázúdultak a falvakra, városokra, az állampolgárokra.
Az önkormányzatok intézmény-racionalizálási szándékait - helyenként a választási kampány céljaira is felhasználva - az országos és helyi közösségek tiltakozásai sorra-rendre megakadályozták. Nem fogadható el az önkormányzatok számára, hogy érdemi politikai döntések nélkül "fűnyíró-módszerrel", a pénzügyi restrikció formájában hárítsák rájuk a feszültségeket. Ez az F-kate-góriához hasonló, az intézményeket és a helyi közösségeket szétverő helyzeteket fog eredményezni; reméljük, ez nem cél.
Az intézmény-racionalizálás, a törvényi harmonizáció szükséges és szembe kell nézni a lehetőségekkel, az önkormányzatok lehetőségeivel is. Jelenleg nemcsak a parlament, hanem az önkormányzatok is egy permanens törvénysértő állapotban vannak és lesznek. Ha megvizsgáljuk a városok költségvetési helyzetének talán két legfontosabb mutatóját: a jelenlegi finanszírozási rendszerben a bevételek és a hitel nagyságát, a kiadásoknál a fejlesztés arányát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva a fejlesztések aránya 26 százalékról 12 százalék körülire esett vissza. Mi következik ebből?
Ebből következik, hogy az infrastruktúra-fejlesztésekhez nincs elegendő pénzük az önkormányzatoknak, hogy a vagyon hasznosításával felélik azokat a tartalékokat is, amelyek a hitelképességükhöz szükséges lenne; a helyi szolgáltatások csökkenését jelenti és csökkentését jelenti a helyi vállalkozási lehetőségeknek is. Jelentős mértékben csökken a vagyon karbantartásának, felújításának az aránya is. A várható inflációval, az átkerülő feladatokkal - mint például a munkanélküliek jövedelempótló támogatása - számolva, 1995-ben a városok 15-17 százalékos reálpozíció-romlást fognak szenvedni. E körben a '94. évi fejlesztési arány - amelyet említettem, hogy 12,6 százalékos volt - és ez a két szám együtt negatív fejlesztést fog jelenteni a települések életében. Nem tervezhető egy választási ciklusban átlátható módon, előre a források meghatározása.
Az önkormányzatok többsége tervezési ajánlást készít, úgy, ahogy azt pénzügyminiszter úr javasolta, de ezekben nem tud számolni a szükséges béralku eredményével, nem tud számolni az energiaárak növekedésével, és így nem tudja méretezni az intézményi költségvetések várható szükségleteit.
Sajnos, mi sem ismerjük azokat a hatásvizsgálatokat, amelyek nélkül úgy látjuk, hogy jelenlegi ismereteink szerint e költségvetési feladvány megoldhatatlan. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy új testületek, új vezetők fogják irányítani a '95. évi költségvetési munkát. A megoldásnak tűnő létszámleépítés vagy felvételi zárlat egyes területeken - a jelenlegi jogszabályi keretek között - a '95. évben többletterhet is jelent a normál működésekhez képest.
Szeretném elmondani, hogy a városokhoz viszonyítva a falvak, a kistelepülések helyzete a normatív támogatások növelésével sem jelent lényeges előrelépést. A falvak, amelyek hátrányos helyzetből indultak, jelentős számú iskola és tornaterem építésével - egyes területeken talán a fenntartható fejlődést is figyelembe véve - még hátrányosabb helyzetbe hozták magukat, hiszen működtetésükhöz, a bérek kifizetéséhez többségükben a személyi jövedelemadó növekedése nem jelent előrelépést. Ők még inkább kiegészítésre szorulnak. S mivel értékesíthető, jelentősebb vagyonnal nem rendelkeznek, az abból származó bevételeket nem tudják kiegészíteni, hitelfelvételük is jelentősen korlátozott. A sokat hangoztatott szubszidiaritás elve a kisvárosokat és a középfokú intézményekkel rendelkező településeket önhibájukon kívül olyan helyzetbe hozhatja, illetve hozza, ami várhatóan a megyei önkormányzatoknál lecsapódik: ezek a települések kénytelenek lesznek megválni középiskolák, szakképző intézmények, kollégiumok, közgyűjtemények, kórházak, szociális létesítmények fenntartói feladataitól. Vajon a megye mitől lesz képes ezek működtetésére és mitől város a város, ha intézményeit nem tudja eltartani?
Az önkormányzatok és az állam között munkamegosztás van. A finanszírozás ellehetetlenülése azt a kérdést veti fel, hogy az állam a feladatait miként adhatja át az önkormányzatoknak, ha nem biztosítja az arányos fedezetet a feladatok ellátásához. Mindez nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok elutasítják az arányos és méltányos tehervállalást, ha az számukra átláthatóan és velük egyeztetetten történik. Megoldhatatlan lehet az energiaár-növekedés következtében a költségvetési intézmények finanszírozása. Ugyanígy nehéz helyzetbe kerülnek azok az intézmények is, amelyek szociális gondozást végeznek az időskorúak esetében, a gyógyszerár növelése a szociális intézményeket, kórházakat is rendkívül nehéz helyzetbe hozza.
Hangsúlyosabban javasolnánk a társulások ösztönzésének kialakítását a költségvetésben. Most látszik igazán, hogy a Fidesz által javasolt településközösségek - mint önkormányzati formák és társulások - erősítése mennyire hiányzik, amikor az egymással szimbiózisban élő települések könnyebben oldhatnák meg feladataikat.
Szintén rendkívül fontos, hogy a térségi normatíva megjelenjen a módosító javaslatok között. Szükséges ahhoz, hogy azok a települések, amelyek saját polgáraikon kívül térségi feladatokat is ellátnak, ne érezzék úgy, hogy magukra maradtak. A munkanélküliség kezelésénél fontosnak tartjuk azt, hogy az aktív munkanélküliséget javító megoldások erősebben, hangsúlyosabban jelenjenek meg. Az önkormányzatokra erejüket meghaladó teher fog jutni, és ezt a szociális támogatások terén az szja-ból kell finanszírozni.
Javasolni fogjuk, hogy a pályakezdő munkanélküliek segélyezési rendszere mellett a nulladik és a mínusz egyedik évfolyamok indítása a főiskolákon és egyetemeken kapjon nagyobb lehetőséget, szerepet és normatív támogatást. Fontosnak tartjuk a költségvetésben megjelent regionális fejlesztési, politikai célkitűzéseket. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezek a regionális fejlesztések nem ismernek megyehatárokat, hanem térségben és nagyobb régiókban kell gondolkodni.
(19.10)
A regionális válsághelyzetek kezelése, a gazdaság térszerkezetének kialakítása közigazgatási térszerkezet-változásokat is eredményezni fog. Azt is meg kell mondanom, mint Székesfehérvár polgármestere nem tudok egyetérteni azzal, hogy csak a kifejezetten hanyatló ipari térségek válságkezelése oldódjon meg. Ha a még életképes területek nem kapnak fejlesztési lehetőségeket, úgy azok is visszaesnek. Példaként mondom azt, ha a fuldoklók között van még olyan, aki kapálózik, a mentőövet annak kell dobni; aki már megfulladt, annak más kezelés szükséges. Bár egy vízihulla esetében a szájon keresztül való lélegeztetés erősen meggondolandó.
Fontosnak tartjuk a programban az ipari centrumok létesítését és támogatását, a logisztikai központok előtérbe kerülését. A területfejlesztési törvényben már most is, a költségvetésnél is célszerű figyelembe venni a regionális befektetési és fejlesztési társaságokat, a regionális vállalkozásfejlesztő alapítványok meglétét, hiszen ezek mellett nem kell új szervezeteket létrehozni.
Üdvözöljük a lakástámogatás rendszerének kialakítását és erősítését, de célszerűbb lenne, ha az előtaka-rékossággal egy kicsit nagyobb mértékben kerülne összekapcsolásra a jelenleg tervezettnél. Javasolni fogjuk, hogy az önkormányzatok lakásépítésénél az áfa visszaigénylése megoldható legyen.
Megoldatlannak tartjuk az állami és önkormányzati mecenatúra kialakulását. A sport támogatása sajnos nem változott azzal, hogy az OTSH-tól a megyei önkormányzatokhoz került ez a feladatkör. A sport - és különösen a diáksport, az élsport - veszélyhelyzetbe került. Valóban elengedhetetlen a nonprofit- és a sporttörvény megalkotása. Néhány részletkérdést csak megemlítek. Ilyen a tűzoltóságok önkormányzatokhoz való kerülése, amelyet az állami és önkormányzati szerepvállalás esetében tipikusnak is mondhatunk. Sajnos a tűzoltóságok esetében az önkormányzatokhoz való kerülés és annak finanszírozása konzerválni fogja a meglévő területi eltéréseket, és az önkormányzatok felelősségébe utal például olyan kérdést, amelynek a fejlesztése kiemelt állami feladat kellene hogy legyen.
A címzett és céltámogatások körében fontosnak tartjuk a lakásépítés támogatását. Azt azonban nem tartjuk megfelelőnek, hogy ebben csak a 10 ezer fős lélekszám alatti települések vehetnek részt. Ezt ahhoz hasonlónak tartjuk, mintha egy hetven év feletti ember házasságkötése esetén szociálpolitikai támogatást kapna. A nagyvárosokban, a nagyobb településeken a szociális bérlakás építése sokkal fontosabb lenne.
Tisztelt Ház! Az önkormányzatoknál maradó szja-arányról már beszéltem. A 35 százalékos növelést a koalíciós megállapodás rögzíti, így azonban az önkormányzatokhoz kerülő 13 milliárd forint többletforrás szinte teljes egészében terhelt. Miniszter úr is beszélt arról, hogy ez a teher az önkormányzatok számára a tehermegosztásban feladatként jelentkezik, s számít arra, hogy ez el fog hangozni a parlamentben.
Mi sem tartjuk elfogadhatónak, hogy a dologi kiadások 1994-ben bázison történő finanszírozással a normatívák változtatásában jelenjenek meg. Az áfahatások, a közüzemi díjak változásainak ellentételezése feltétlenül az intézmények működőképességét jelentené. S amikor én önkormányzatokról, illetve intézményekről beszélek, akkor egyben mindig az orvosra, a tanárra, a közgyűjteményi dolgozóra, a közért dolgozó emberre is gondolok. Javasoljuk, készüljön teljes körű felmérés az F-kategória problémáiról. Az intézményhálózatot szétfeszítő ezen probléma kezelésére központi intézkedés szükséges úgy, ahogy azt több alkalommal pénzügyminiszter úr is jelezte. Feltétlenül fontosnak és pozitívnak tartjuk a címzett és céltámogatási keret 600 milliós növekedését. Fontosnak tartjuk a központi kötelezettségvállalást 50-50 százalékban a köztisztviselőknél, hogy a törvénynek megfelelő beállás megvalósítható legyen, és fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzati intézményi szféra vállalkozási bevételeire nem vonatkozik a 13 százalékos külön adó.
Tisztelt Ház! Lehet, hogy többek szerint feliratkozom a költségvetés hiányát növelő hozzászólók közé. Nem ez a célom. Az aggodalom vezérelt abban, hogy az önkormányzatokról külön beszéljek. Nem engedheti meg azt a magyar parlament, hogy az önkormányzatok a helyhatóság irányába, sőt továbbmegyek, a tanács irányába lépjenek vissza, hogy címzettjei és végrehajtói legyenek a központi akaratnak és feladatoknak.
Ezért engedjék meg, hogy egy Tocqueville-tól származó híres idézettel zárjam mondandóm, s ezt ajánljam tisztelettel pénzügyminiszter úr figyelmébe: "A község szabadsága, amely oly nehezen jött létre, egyben a legvédtelenebb is a hatalom beavatkozásaival szemben. A községi intézmények magukra hagyatva aligha tudnák felvenni a harcot egy vállalkozó szellemű és erős kormányzattal. Ahhoz, hogy sikeresen védjék magukat, előbb ki kell bontakozniuk, és össze kell kapcsolódniuk a nemzeti eszmékkel és szokásokkal. Így tehát a községek szabadsága, amíg át nem hatol az erkölcsbe, könnyen szétzúzható, viszont addig nem hatolhat be az erkölcsbe, amíg elég hosszú ideig nem volt a törvényekben. A szabad népek ereje mégis a községekben rejlik. A községi intézmények ugyanazt jelentik a szabadság számára, mint az elemi iskola a tudomány számára. A nép általuk fér a szabadsághoz, s tanulja meg, hogyan élhet vele békésen és szokhat hozzá alkalmazásához. Községi intézmények nélkül a nemzet létrehozhat szabad kormányzatot, de nem ismerheti a szabadság szellemét." Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
