DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Debreceni lokálpatrióták gyakran szokták emlegetni, hogy városuk kétszer is volt az ország fővárosa: 1849-ben, amikor itt ülésezett az első népképviseleti Országgyűlés, és 1944-ben, amikor december 21-én itt alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány.
Az előterjesztett javaslathoz mégsem debreceni lokálpatriótaként, hanem a szocialista párt képviselőjeként kívánok hozzászólni. Csak egyetlen kérdést akarok érinteni: méltó-e az Ideiglenes Nemzetgyűlés arra, hogy emlékét parlamenti törvényben örökítsük meg?
Önök valamennyien tudják - az előterjesztés is utal rá -, hogy van érvényes törvény, amely megörökíti az Ideiglenes Nemzetgyűlés emlékét, 1954-ben a 10. évforduló kapcsán született. Nem szívesen idézek - nem a törvényből, hanem az indoklásából -, mert ma már aligha van olyan, demokratikusan választott párt a parlamentben, amely e szöveget magáénak vallaná.
A mai parlament ennek megfelelően két dolgot tehet:
1. Hatályon kívül helyezi az 1954. évi XI. törvényt, és nem alkot helyette újat. Ezt a megelőző parlament nem tette meg, sőt minden évben - szerintem nagyon helyesen - kegyelettel emlékezett meg az Ideiglenes Nemzetgyűlésről. A debreceni emléktáblánál az Országgyűlés legmagasabb rangú tisztségviselői - Vörös Vince alelnök, Szabad György elnök - koszorúztak.
2. Az 50. évforduló kapcsán új törvényt alkot, s ezzel együtt helyezi hatályon kívül az elavult régit.
(16.50)
Az előterjesztés hatpárti konszenzus alapján, helyeselhető módon, ez utóbbi utat járja. Mindez azonban még nem válasz arra a kérdésre, méltó-e az Ideiglenes Nemzetgyűlés arra, hogy emlékét törvény örökítse meg. Akik nemmel válaszolnak erre a kérdésre, természetesen azok is tudnak érveket felsorakoztatni. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés nem szabad választások útján született, első 230 képviselőjét többnyire népgyűlések jelölték ki közfelkiáltással vagy anélkül, szovjet teherautók szállították Debrecenbe, és az egész megalakulást körüllengte valamiféle kényszer.
A másik lehetséges ellenérv: Magyarországnak volt jogfolytonos parlamentje, amely elfogadta ugyan Horthy Miklós lemondását, miniszterelnökké választotta Szálasi Ferencet, majd nemzetvezetőként az államfői hatalmat is ráruházta - igaz, ekkor a 372 képviselőből csak 55 volt jelen -, de saját megbízatását nem szüntette meg. Kiadta az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása után három nappal kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endrét, és a gyepűre szorulva is asszisztált a nemzetvezető hagymázas terveihez.
A harmadik: az Ideiglenes Nemzetgyűlés nem volt igazi népképviseleti törvényalkotó fórum, hiszen összesen kétszer: 1944 decemberében és 1945 szeptemberében ülésezett, rendeletekkel kormányzott és így tovább és így tovább.
Akik igennel válaszolnak - és én is ezek közé tartozom -, természetesen szintén tudunk, tudnak érveket felsorakoztatni véleményük mellett.
1. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívását a demokratikus érzelmű kortársak történelmi fordulatként élték meg. Kovács Imre például azt mondta, hogy "lelkesedéssel vettünk részt az újrakezdésben". De legyen szabad Bibó István szavait idéznem, aki "A magyar demokrácia mérlege" című cikkében a választás, illetve a kijelölések anomáliáit elemezve a következőket írja: "Akárhogy történt is, mégis együtt volt egy olyan nemzetgyűlés, mely lényegtelen hiányoktól és lényegtelen aránytalanságoktól eltekintve, egészében teljes joggal hivatkozhatott arra: a felszabadított Magyarország minden vidékét és az antifasiszta front minden pártját képviseli, jogosult tehát az ország nevében nyilatkozni és kötelezettséget vállalni." Az Ideiglenes Nemzetgyűlés intézkedései, talán az egy népbírósági törvény kivételével, ma is vállalhatók és egy szabadon választott parlament által is méltányolandók.
Ide sorolható mindenekelőtt az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása, amely összetételénél fogva tárgyalóképes volt a szövetséges hatalmak képviselőivel, nem úgy, mint Szálasi kormánya. Az a felhatalmazás, amit az Ideiglenes Nemzetgyűlés a kormánynak a fegyverszünet megkötésére adott, korrigálta Horthy rosszul sikerült kiugrási kísérletét. A földreform évszázados paraszti törekvések beteljesülését jelentette, s aligha van olyan párt, amely ennek történelmi jelentőségét vitatná.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés lehetőséget teremtett a spontán alakult nemzeti bizottságok működéséhez, amelyek a régi közigazgatási apparátus széthullása után helyi szinten működőképes rendszert teremtettek. 1945. évi szeptemberi ülésén olyan többpártrendszerre épülő demokratikus választójogi törvényt alkotott, amelyhez a diktatúra évei után az 1990. évi rendszerváltozáskor is vissza lehetett térni. Ennek alapján lehetett megtartani az 1945. évi demokratikus választásokat.
A végső igen mellett legyen szabad befejezésül ismét Bibó István véleményével érvelnem, aki azt írta: "Ha azonban érdemi munkáját és azt nézzük, hogy olyan koalíciós kormányzás épült fel rá, melyet a végleges választások is lényegében érintetlenül megerősítettek, akkor azt kell mondanunk, hogy jobban megérdemelte a törvényhozó gyűlés nevet, mint bármelyik népképviselet, amelyik Horthy kormányzósága alatt összeült." Az elmondottak alapján kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat elfogadására. (Taps a kormánypártok soraiban.)
