DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány, az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva, az egyes elkülönített állami pénzalapok törvényi szabályozásának felülvizsgálatáról döntött, és javaslatait T/251. szám alatt a Ház elé benyújtotta. E döntését, mint miniszter úr is elmondta, az államháztartási reform első lépésének tekinti; célként a gazdaságfejlesztés, az agrárszféra rendelkezésére álló pénzeszközök hatékonyabb felhasználását jelöli meg. Tehát nem csupán egyszerű összevonásról, átcsoportosításról van szó, hanem a feladatok, a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazatpolitikai célok újbóli átgondolásáról. Az 1993-as zárszámadás vitájában képviselőtársaink között mi, kereszténydemokraták is megfogalmaztuk azt, hogy szükségesnek tartjuk az alapok felülvizsgálatát és a fejlesztési célú erőforrások, eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználását. Ezt a célt, ezt a törekvést tehát örömmel üdvözöljük. Hogy az előterjesztés ezeknek az elvárásoknak meg fog-e felelni, az természetesen függ attól, hogy a módosító indítványok után milyen törvényt fogad el a Ház, és persze, végső soron majd a gyakorlati tapasztalatok fogják beigazolni az elkövetkezendő évben, években ennek helyességét.
Tulajdonképpen e törvényjavaslatot úgy is tekinthetnénk, hogy csupán technikai lépéseket, átcsoportosításokat, összevonásokat tartalmaz, azonban ha ezek mögött valami kis hatásvizsgálatot, elemzést elvégzünk, akkor... Engedjék meg, hogy csak néhány gondolatot mondjak el egyes alapokkal kapcsolatban.
Az első, és azt hiszem, nagyon lényeges, hogy igen jelentős mértékben - milliárdos nagyságrenddel - csökken a Területfejlesztési Alap, amelynek, mint tudjuk, alapvető célja a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, illetve a válsággal, magas munkanélküliséggel sújtott térségekben a gazdaság szerkezeti átalakulását, új munkahelyek teremtését, a régiek lehetséges megtartását, és nem utolsósorban az infrastrukturális feltételek javítását szolgáló fejlesztések elősegítése. Az elmúlt négy évben, azt hiszem, nagyon sokan tanúi lehettünk annak, hogy ez az alap valóban ezeket a célokat szolgálta, és ha csak a saját megyémre, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére gondolok, akkor - persze jelentős állami támogatással, önkormányzati és lakossági források mozgósításával - igen nagy mértékű, az egész megyét átfogó infrastrukturális fejlesztés indult be.
Az előterjesztő, miközben, mint már említettem, az alapot jelentős mértékben csökkenti, most is hivatkozik és számít a vállalkozói, önkormányzati és lakossági források bevonhatóságára.
Szintén csak a saját megyémből indulok ki, és szeretném fölhívni az előterjesztő figyelmét néhány dologra. Például arra, hogy a vállalkozói szféra jelentős része kényszervállalkozó, mozgósítható forrásai nincsenek, hisz' tulajdonképpen fennmaradásáért küzd. Az önkormányzati forrásokról talán csak annyit, hogy az oly sokat hangoztatott 5 százalékos, önkormányzatoknál maradható plusz forrás e célokra nem vehető igénybe, hiszen az önkormányzatok az áremeléseket, a lakosság várható szociális terheinek növekedését figyelembe véve örülnek, ha intézményeiket egyáltalán működtetni lesznek képesek. S ha mindehhez még figyelembe veszem a nemrég módosított önkormányzati címzett és céltámogatások jelentős mértékű csökkenését, a kisebb önkormányzatok pályázati lehetőségeinek a megnehezítését, akkor világos talán, hogy ilyen jellegű fejlesztésekhez önkormányzati források '95-ben nem fognak rendelkezésre állni.
A mozgósítható lakossági források bevonása jelentős mértékű volt az elmúlt években, ezt nem lehet vitatni. De azt hiszem, '95-öt tekintve talán naiv elképzelés olyan lakossági terhek mellett, amelyek például a pótköltségvetésben, az adótörvényekben, a '95. évi költségvetésben megfogalmazódnak - és akkor még nem is szóltam az energiaár-emelések hatásáról s annak terheiről.
A Területfejlesztési Alap radikális csökkentése tehát véleményem szerint ellentmond a kormány deklarált céljának, hogy tenni kíván az elmaradott válságtérségek felzárkóztatása érdekében.
Az elmúlt hetekben, az 1995-ös költségvetés vitájában többször hangzottak el ilyen jelzők, hogy "lopakodó módosító indítványok", "pénzügyminiszter úr furfangjai". Egy ilyet találtam én az Útalappal kapcsolatos javaslatban. Az előterjesztő az útalap-konstrukció működőképességének megőrzése céljából kívánja módosítani a törvényt. Maximálisan egyetértünk e céllal. Szeretném azonban felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy amikor e törvényjavaslat elfogadásakor arról döntünk többek között, hogy 1995. január 1-jétől 3 forint 50 fillérrel növeljük az üzemanyagok fogyasztói árát, illetve a propán-bután gáz árát 4 forint 50 fillérrel, természetesen számolnunk kell ennek az áremelésnek a továbbgyűrűző hatásaival is. Én nem tudom - miközben a célt támogatjuk - el lehet-e fogadni, hogy ezt újabb áremeléssel biztosítsuk. Lehetett volna talán kísérletezni valami mással, például az üzemanyagokra kivetett fogyasztási adók egy részének átengedésével az Útalapba.
Néhány gondolatot még a Mezőgazdasági Alapról. Az előterjesztőt, ahogyan az a javaslatából kiderül, két fő cél vezérelte. Az egyik az, hogy a hat, eddig az FM által kezelt alapot egyetlen alapba vonja össze. A másik cél, hogy erősítse az alap önfinanszírozó jellegét, vagyis az állami támogatáson kívül a termelők mintegy adó formájában is járuljanak hozzá az alaphoz. Az alapba történő befizetések, valamint a korábban meglévő alapoknak az árukészletei az egységes alapban mintegy 10 célhoz vannak lényegében megpántlikázva. Az egységes alap a költségvetésből állami támogatással egészül ki, és lényegében a miniszter joga, hogy az állami támogatási összeget az egyes célok között feloszthassa. Megszorítás, a miniszter döntési jogának korlátozása csupán egyetlen esetben, a "nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásának mérséklése" célnál van, ahol is a törvény kiköti, hogy a költségvetési támogatás a termelők agrárkamara által kezelt kockázati alapjának legalább a másfélszerese kell hogy legyen. Az alap tehát, miközben összevonunk, a korábbinál lényegesen több alkeretre osztja az egységes alapot: mintegy 10 finanszírozási célt tartalmaz.
A törvény magyarázatából számomra az is kiderült, hogy ezek a célok lényegében az agrárpolitika prioritásait foglalják magukban. Igen meglepő ezért számomra, hogy a deklarált prioritások között az értékesítés, az exportösztönzés nem is szerepel. Annak ellenére van ez így, hogy a kormány korábbi szándéka szerint 1995-ben a cél 3 milliárd USA-dollár agrárexport elérése volt. Igaz, felismerve, hogy ez a cél irreális, azóta ez jelentősen változott, de jelentősége nem értékelődött le. Ezért igen meglepő, hogy a cél megvalósítása érdekében a leghatékonyabban lépni tudó agrártárca rendelkezésére semmiféle közvetlen finanszírozási alap nem áll. Igaz, hogy a PM költségvetési fejezetében szerepel 35 milliárd forintos agrárexport-támogatás, hatékonysága azonban a jelenlegi felhasználási formában legalábbis megkérdőjelezhető.
Az agrárkormányzat komoly reformszándékát csak úgy tudná megvalósítani, ha a tárca felügyelete alatt legalább ennek az összegnek egy részét a Mezőgazdasági Alapba utalva korszerű, a fejlett országok gyakorlatából már jól ismert exportpromócióra fordíthatná. Ebben az esetben talán az is előfordulhatna, hogy a mezőgazdasági termelők érdekeltsége, ösztönzése is nagyobb hangsúlyt kaphatna.
(12.20)
Hogy csak egyetlen példát említsek - elismerve természetesen a legfontosabb célt, az agrárexport növelését -, nézzük meg, hogy mi történik a szabolcsi alma esetében. Mi örülünk annak, hogy sűrítményekben és más feldolgozott formában nőhet az exportunk, de azt gondolom, legalábbis figyelmeztető jelnek kellene lennie az almatermelés, különösen a minőségi almatermelés radikális csökkenésének. Itt is világos tehát, hogy a mezőgazdasági kistermelők, adott esetben a szabolcsi almatermelők támogatásának megfelelő ösztönzése elmarad. Az exportösztönző támogatások valamilyen csatornákon, valakikhez eljutnak, én szívből remélem, hogy nemcsak a legerősebb lobbyelv alapján; de ezen körből az az érzésünk, hogy a mezőgazdasági termelők nagymértékben kimaradnak, a kormány deklarált célja pedig nem ez.
Ma sem tisztázott még, hogy az agrártermékek exporttámogatásának mi lesz a rendező elve. Csupán egy biztos, hogy a jövő évre tervezett exporttámogatás a kivitt árucikkek nagyobb hányadánál bizonyos mértékben csökkenni fog. A három érdekelt minisztérium: az FM, az IKM és a PM nézetkülönbségei úgy tűnik, ma még igen jelentősek és én csak remélni tudom, hogy ez nem fogja végigkísérni az alap működését 1995-ben.
Mindenképpen célszerű lenne tehát - erről miniszter úr szólt expozéjában - az alap egy helyen való kezelése. De még célszerűbb lenne az agrárszférában érdekeltek: az Agrárkamara és a terméktanácsok - tudom, ma még nagyon gyengék, de sokat kellene tenni ezek megerősítése érdekében - nagyobb jogosítványokkal való felruházása, mert nekem meggyőződésem, hogy ez az alap róluk szól és értük kell hogy legyen. A mintegy tíz legfontosabb finanszírozási cél, mint agrárpolitikai prioritás közül hiányzik tehát az exportpromóció és az agrármarketing. Az egész alapfilozófia, a meghatározott célok úgy tűnik, egy kicsit a '70-es, '80-as évek agrárpolitikai gyakorlatára emlékeztetnek. Jellemző megközelítési mód például, hogy a legelők újrahasználatba-vételét ismét támogatással vélik megoldani és a problémák gyökerét nem az állati termékek értékesítési nehézségeiben és a gazdaságpolitikával eltorzított termelési technológiában keresik és látják.
A kiemelt agrárpolitikai céloknál nemcsak az értékesítésösztönzés, hanem a piacszabályozás is - talán nem is véletlenül - szintén háttérbe kerül. A piacszabályozásra szánt keret nem is az FM-nél, hanem a PM kezelésében van, ahol ráadásul nem is alapszerűen kezelik, holott az intervenciós piaci beavatkozások finanszírozását hatékonyan csak alapszerűen kezelt forrással lehetne igazán jól megoldani. Ha a beavatkozások pénzügyi fedezete nem alapként áll rendelkezésre, abban az esetben a piaci beavatkozást nem a piac, hanem a költségvetés igényei vagy lehetőségei fogják meghatározni. Ráadásul az egy évre nyújtott támogatás nem teszi lehetővé a gazdaszemléletű, átgondolt pénzfelhasználást, hanem a keretek gyors és azévi elköltésére ösztönzi a felhasználókat. Ez a magyar agrárrendtartás számára, amely óriási pénzhiánnyal küzd, természetesen nem lesz túl nehéz.
Könnyű belátni azt, hogy úgy nem lehet piaci intervenciós vásárlásokat finanszírozni, ha csak a beavatkozás, a vásárlási és eladási műveletek egyenlegét és nem a forgalmat finanszírozza meg a költségvetés. A piacszabályozás pénzhiányát fokozza, hogy a pénzügyi támogatást nem egészítik ki a költségvetésben meghatározott hitelkeretek. Az agrárpiac szabályozásánál mutatkozik meg talán legkirívóbban: ahhoz, hogy az adott gazdaságpolitikai célt hatékonyan meg lehessen finanszírozni, a költségvetési támogatásokhoz megfelelő hitelkereteket is hozzá kell rendelni. Ennek hiányát azért sem értem, mert a kormány egyik legfontosabb szándéka a kelet-európai piacok visszaszerzése, amivel maximálisan egyet lehet érteni.
Idézek a kormány T/210. szám alatt benyújtott gazdaságpolitikai irányvonalát tartalmazó anyag 25. oldaláról. "A szovjet utódállamok piacain jelentősebb volumenű megrendelésekre csak megfelelő hitelnyújtás mellett számíthatunk. Tehát piaci részesedésünk csak akkor növekedhet, ha exportőreink képesek felvenni a versenyt a nyugati konkurensek pénzügyi hátterével: vagyis exporthitelezés és garanciavállalás biztosításával."
Hogy frakciónk támogatni fogja-e a beterjesztett törvényjavaslatot, az a módosító indítványok és még a részletes vita során fog eldőlni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
