Török család. (Enyingi †)
A több Török nevű család között legfényesebb hírre jutott a történelmi nevezetességű enyingi Török család. Azonban eredetét ennek is homály fedi. Családfáját csak is a XV. század derekáig vihetni föl azon Török Ambrusig, ki I. Mátyás király korában Soprony vármegye főispánja volt, és utóbb azon királytól Somogy vármegyében Szigetvárt kapta kir. adományban, honnan ő még Szigethi-Török-nek neveztetett. 1479-ben még a szörényi bánságot viselte. Testvére, vagy közel rokona volt azon Török István, kinek egyetlen leányát Orsolyát Nádasdy Tamás (később nádor) vette nőűl. Ambrúsnak egyik fia volt András, kitől a táblán látható hét lányon kivűl egy fia maradt II. István, kinek Margit nevű leánya Pápán született 1540-ben, férjhez ment bedeghdi Nyáry Lőrinczhez, és Király-Helmeczen halt meg 1570-ben.
Ambrusnak második fia volt Imre, ki már birta Enying helységet, és előnevét arról írta. Corvin Jánosnak kedves híve volt, attól kapta Szerém vármegyében Cherent, Zágráb vármegyében Krupa várát, Bács megyében Futakot. 1505-ben jelen volt a híres rákosi gyűlésen, mint belgrádi bán Belgrád várát hősiesen védelmezé elestéig, mely történt 1521-ben. Nejétől Pakosi Krisztinától két fia maradt: Miklós, ki 1511-ben élt, és I. Bálint.
I. Bálint atyjának a belgrádi bánságban utóda lett, azonban a várat valószinűleg ifjúi könnyelműségből elhagyván, javaitól megfosztatott és száműzetett. Azonban nőűl vévén a királyné udvarából Pemflinger Márk leányát, ismét kegyelmet nyert. 1526-ban a mohácsi vész ütközetben a király testőrei közt volt. A mohácsi nap után 1527-ben I. Ferdinándtól adományt nyert a borogi és sopronczai várra de azután egyik királyhoz sem állván, a hazát pusztítá, míg János királytól 1536-ban Hunyad várát és Debreczen városát kapta 16 ezer forintba beírva, és ez időtől János királynak mindvégig híve és annak egyik hadvezére volt, és főleg 1541-ben Buda védelmében kitünteté magát. Azonban utóbb Szoliman fogságába kerűlvén, Konstantinápolyban a héttoronyban végezte sanyarú életét. Két fia maradt: I. János és I. Ferencz, kik az atyai dús birtokon megosztozván, annak az erdélyi, Ferencznek pedig a magyarországi birtokok jutottak, egyuttal Szigethvárát, mivel a török ellen megtartani nehéz volt, Ferdinándnak adák át.
Lássuk előbb I. János ágát.
I. Jánost 1535-ben I. Ferdinánd király auranai Perjelnek tevé. Jeles katona volt, de kegyetlen indulatú, nejét Balassa Borát házasságtörés gyanúján 1550-ben lefejezteté. Debreczen város birtokában magát 1557-ban Izabella királynénak fizetett négyezer forint mellett megerősíteté. Meghalt 1562. jun. 7-én. Két fia maradt: II. János és II. Bálint.
II. János viszonyairól Wagner mit sem ír. Az bizonyosnak látszik, hogy neje azon Iffju Anna volt, ki Báthori Gáborral tiltott viszonyban élt. Leányáúl írják Török Katát, ki előbb Bogáthy Miklósné, utóbb n. mihályi Csáky Istvánné volt, sőt egy genealog szerint még két férje is lett volna. Nevezett Kata atyjának II. Jánosnak 1607. körűl történt halála után, a midőn e szerint már az enyingi Török család erdélyi egész ága kihalt, az enyingi Török család erdélyi javait is kezébe vette, hanem bemenvén Magyarországról IV. István, ezen foglalásnak ellene mondott, és Kata Hunyad megyében a bretyei más 13 helységbeli, Fejér megyében a vingárdi stb. Kolos megyében a zsúki és asszonyfalvi birtokrészekkel kielégítetett, sőt nevezett bátyja eszközlésére 1612-ben Vingárdon még a Cseszeliczki Szilvássy Boldizsár nótáján elkobzott részeket is adomány mellett megkapta.
Egy buzgó genealogus állítása szerint II. Jánosnak halála után nevezett Iffju Anna, özvegy Csolnokosi Imréné, házasságon kivül egy fiút szült volna Gáspárt, ki utóbb – ugymond – fejedelmi jóváhagyással törvényesítetett, de csak anyai jogon nyert a székely földön némely Balássi részjószágokat. Ez állítást azért tartom itt szükségesnek felemlíteni, mert egy másik Török leánytól szöletett Gáspárral ezen törvényesítendett fiú nyujtaná a lehető kapcsot, melynek egy más Török családot az enyingi-ek vérével összeköttetésbe hozni kellene.
II. Jánosnak testvére II. Bálint volt, Hunyad megyének – ha jól hisszük – főispánja. Ennek két neje volt; az első Cherepowíth Kata ki azonban 1572-ben meghalván, Déván temettetett. Második neje II. Bálintnak Orbai Margit volt. Úgy látszik ez utóbbitól születtek gyermekei III. János, kiről Wagner után mitsem tudunk, és Kata előbb Dengeleghy Mihályné, utóbb Vadász Mihályné.
Előbb nevezett más forrásunk szerint ezen II. Bálintnak is lett volna még egy Anna nevű leánya, szerinte is csak állítólag Balássí Jánosné, a kitől egy fia született Gáspar, ki miután 1577-ben anyja fiusítatott, a Török nevet vette fel, és katonáskodott és székely földön telepedett volna fel, mely fiusítás ilyen következményeiről azonban eddig semmi hiteles adatok nem szólanak; az pedig eddig meg nem czáfoltatott, hogy II. János és II. Bálint gyermekeiben az enyingi Török család erdélyi fiága elenyészett.
A magyarországi ágat I. Jánosnak testvére I. Ferencz alapítá. Ez jeles katona volt. Szél Pétert a kaposvári vár gyáva kapitányát halállal bünteté; 1566-ban pedig Veszprém bevételének főtényezője volt. Egyszersmind a reformatio buzgó híve. Meghalt 1570. előtt. Neje gúthi Országh Borbála volt, ki utóbb gr. Salm Elekhez, ennek 1571-ben történt halálával Geszthi Ferenczhez ment férjhez; ettől születtek e Török Ferencznek gyermekei: 1. IV. István, 2. Zsuzsi bedeghi Nyáry Pálné, 3. Fruzsina homonnai Drugeth Istvánné és 4. Ilona, ki 1570-ben hajadon volt, de nemsokára pártájában meghalt. A három fenmaradt testvér 1571. után, midőn már anyjok Országh Borbála is meghalt, ennek drágaságait, ékszereit és Diós-Győr várát mostoha atyjoknak Geszthy Ferencznek átadták.
IV. István kir. tanácsos és Pápai várkapitány volt. Vásonkő várát, melyet Bocskai pártja 1605-ben csellel elfoglalt, hasonló módon visszavette. Erdélyi rokonai kihalván, az ottani birtokokat is kezéhez vette 1607-ben Török Katával kötött osztályos szerződés szerint, és a vajda-hunyadi várat a hozzá tartozó 135 helységbeli birtokokkal Bethlen Gábornak 12 ezer m. forintban elzálogítá. Meghalt 1618-ban jun. 3-án kora 54. évében , s benne, miután három rendbeli házasságából sem maradt gyermeke, az enyingi Török család kihalt. Nejei rendben ezek voltak, első pixendorfi Rueber Kata (R. János leánya) ki 1568-ban született, a második Tapolcsányi Ilona, a harmadik gersei Pethő Margit, ki férjét több évvel túlélte.
Török.; Ambrús Soproni főisp. 1464. szörényi bán 1479. (Choron Kata?); István?; Orsolya (Nádasdy Tamás nádor); András.; Imre belgrádi bán † 1521. (Pákosi Krisztina); Margit (Sulyok Gábor); Ilona (Perneszy Imre); II. István; Margit sz. 1540. † 1570. (Nyáry Lőrincz); I. Bálint belgrádi bán † a héttoronyban (Pemflinger N.); Miklós 1511.; I. János † 1562. auranai perj. erdélyi birtokos (Balassa Bora); Ferencz 1566. (Országh Bora); II. János † 1607. (Iffju Anna); II. Bálint Hunyadi főisp. (1. Cherepovith Anna 2. Orbai Margit); Kata? (1. Bogáthy Mihály 2. Csáky István); III. János †; Kata (1. Dengeleghy Mihály. 2. Vadász Mihály); Anna?; II. István Pápai kapit. † 1618. (1. Rueber Kata) 2. Tapolcsányi Ilona 3. ger. Pethő Margit); Zsuzsi (Nyáry Pál); Fruzsina (Drugeth István); Ilona 1570. †
A család czímere szárnyas sárkány által köritett vért, melynek udvarában egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal látható, kinyujtott jobb lábával kardot tartva. A vért fölött, illetőleg a sárkány feje fölött a sisak koronájából koronás oroszlán emelkedik ki, első jobb lábaival kivont kardot tartva. A vértet két oldalról foszladék veszi körűl, mint mind ez a Simontornyai vár egy kővén bevésre volt látható.