A FOLYOSÓRÓL
A FOLYOSÓRÓL
[dec. 12.]
Ha a Házban tréfálóznak, hát akkor mit csináljak én? A komoly dolgokból ha tréfát űzök, mit cselekedjem a tréfás dolgokkal?
Azokból nekem okvetlenül komoly cikket kellett faragnom. (L. Első melléklet.)
Megtörtént. Bocsánatot kérek érte!
De azért nem volna illő elhanyagolni a mai ülés egyes részleteit.
Nem is annyira azokat, amik a teremben történtek, ahol Szilágyi fényes beszédet tartott. (Ki beszélne arról? Szilágyinak csak a rossz beszédei csinálnak már szenzációt.) Hanem a folyosói életről emlékezem meg röviden.
Mert a folyosói élet ma szokatlanul élénk volt.
Hogy ím Csatár elhalt, mint a hollók kóvályogtak a leendő »csongrádi« jelöltek.
A kimaradt képviselők egész raja lepte el a folyosót, s megindultak a kombinációk.
Mit kell tenni, hogy kell tenni? Talán paktumot kötni az antiszemitákkal: ejtsék el Csatárt, és akkor fölléptetni Németh Albertet.
A kormánypárt egy része Szivákot óhajtja.
Hanem valaki kitalálta, hogy Csatár ellen talán mégis legnépszerűbb lenne Csongrádon Csatáry.
S mialatt ezek idelent így formálódtak, azalatt fent a bizottsági teremben is egy kerület fordult üresedőre: a Krausz Lajosé.
Minden megdől, minden, a drága húsnak is híg már a leve!…
Kíváncsi képviselők szaladnak föl a bizottsághoz, s futnak vissza:
– Komjáthy hatalmasan támad! Okvetlenül megsemmisítik!
– Kell is. Szemet, szemért! Egy antiszemitáért egy zsidó!
Az antiszemiták ügyes anekdotákat kolportálnak a vizsgálat folyamából.
Literáty kérdi az egyik paraszttól:
– Nincs kend, rokonságban Luppával?
– Nem vagyok, kérem alássan.
– És nincs ön rokonságban Krausszal?
A kihallgatott szemérmesen húzza el a száját:
– Ne tessék tréfálózni, kérem alássan.
