37. sz., szeptember 11. RÖVID SZEMLE
37. sz., szeptember 11.
RÖVID SZEMLE
RÖVID SZEMLE
Őfelsége csehországi útja képezi a közbeszéd tárgyát. Jól fogadták, virágözönnel s őszintének mutatkozó hódolattal. Az előbbi csehekre rá sem lehetett ösmerni a mai mérsékelt csehekben. Őfelsége is szívélyesen vette a hódolatot, habár válaszában hatalmasan hangsúlyozta azt is, hogy az alkotmány szent s mint ilyen megérinthetlen, mitől sok görbe úton járni akaró cseh politikus prüszkölt. Különben az ilyen politikusok vére is kezd már, úgy látszik, kihűlni, mert látják, hogy a nemzet zöme kiegyezkedni óhajt. Adja isten, hogy ez minél előbb s minél sikeresebben történhessék meg.
Itthon még mindig »holt idény« van. A lapok egymással kapnak hajba tárgy hiányában. Egy ideig a honvédségi viszály és visszaélések foglalkoztatták, mit aztán a felixdorfi lőpróba s a katonai gyakorlatokról írt elmefuttatások szakítottak meg. Ma Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter rendelkezése a legfigyelemreméltóbb esemény. Ghyczy ugyanis a pénzügyminisztérium hivatalnokai közül többeket elbocsátott, ellenkezőleg az eddig új miniszterek szokásával, kiknek az volt az első dolguk, mikor a miniszteri piros székbe kerültek, hogy minden hatodízigleni rokonságukat behozták magok mellé hivatalnoknak. Üdvözöljük Ghyczyt: a kezdeményezés dicsősége az övé; ámbár, mondom, ez csak szerény kezdeményezés, mert még neki is többeket lehetne elbocsátania, minisztertársai pedig pláne még csak rá sem gondolnak a létszám apasztására.
Igaz, hogy szomorú sorsa van az elbocsátott államhivatalnoknak s némileg igazságtalan eljárásnak vehetnők az államtól, ha nem volna tény, hogy ezen hivatalnokok nagyobb része folösleges, s hogy a megmaradt hivatalnokok fizetését fölemelni szükséges: szükséges azért, mert a legnagyobb része nem bír megélni a mai viszonyok közt csekély fizetésével, s gyakran a szükségtől nyomatva hivatalos kötelességét vagy éppen nem teljesíti vagy éppen visszaél azzal.
A fizetéseket pedig csak akkor lehet felemelni, ha a fölösleges szám elbocsáttatik, mert valamennyi fizetésének felemelését nem győzzük. Ennek előbb-utóbb be kell következni, tehát minél előbb, annál jobb.
