A SZIK JAVÍTÁSA
A SZIK JAVÍTÁSA
A szik szavunk feltételezhetően honfoglalás előtti, de pontos eredetét még nem sikerült megállapítani (TESz.; EWUng). A középkorban helynévként már a legkorábbi nyelvemlékekben is előfordul. A szik mennyisége valószínűleg a 18. század második felétől, a vizek lecsapolása következtében növekedni kezdett, s az egyre nagyobb területet elfoglaló szántóföldek is, elsősorban az Alföldön, egyre gyakrabban ütköztek bele. Hazánk középső részének egy jelentős részét szikes talaj fedte, mely legeltetésre sem volt különösen alkalmas, szántóföldnek, főleg száraz időben, alig lehetett használni. Balásházy János debreceni ismeretekre támaszkodva 1838-ban a szik különböző fajtáit különböztette meg: „A fekete televényes s szikes agyagföld fekete szikföldnek hívatik: rendszerint mérsékelten van benne szik, s magra igen termékeny, s az illy földek hátas fekvésűek. Az agyaggal vegyült homok miatt sárgás szikes agyag fakó sziknek. A lapájosabban fekvő hamuszínű igen összetartó, s mint 308gyanítom vasas szikes agyag, monyók sziknek. A felette sós volta miatt semmit sem termő kopasz szikföld szikporongnak. A mésszel vegyült fejér színű szikes agyag, fejér sziknek.” Ennek a neve Csongrád megyében vakszik, mert még fű sem nő rajta (MTsz).
A szikes föld megjavításával, hasznosításával Tessedik Sámuel már a 18. században foglalkozott, és kísérleteinek eredményeit összefoglalta egy 1804-ben megjelent cikkében. Azt javasolta, hogy az ilyen talajra kiásott márgát tegyenek, ami tulajdonképpen a meszezésnek egy módja és ez a talajt nemcsak porhanyóssá teszi, hanem a sókat vegyileg is átalakítja. Útmutatásait a Békés és Arad megyei gazdák sokáig követték. Debrecen környékén a szikes réteg alatt általában meghúzódó savtalan talajt kiásták és azt néhány centiméter vastagságban elteregették, a szikes vízmosásokat ezzel felöntötték. A monyók sziket, mely rendszerint foltokban jelentkezik, pelyvával, törekkel beszórták, melynek javító hatására a fű kiserkent. A szik javításának legelterjedtebb módjaként jegyezték fel az egész területnek 2–3 ujjnyi vastagságban történő beborítását és leszántását. Erre a célra a tanyák közelében a heverő marhák által megtermékenyített földet felszántják vagy felássák, összegyűjtik és a sziken elterítik. Ezt az eljárást időről időre meg kell ismételni.
