Aepytus
Aepytus, Αιπυτος. – 1. Arcadiai heros, Elatus arcadiai királynak fia, Stymphalus, Cyllen és Pereus testvére. A rávonatkozó mythusnak egyik alakulása szerint Cyllene mellett élt, a hol aztán Sepia hegyén egy mérges kigyó megharapta s ebbe belehalt. Sirjának az a tulajdonsága volt, hogy a rálépő állatok meddőkké váltak tőle. Schol. ad. Theoer. I. 123. A mythus másik változata szerint A. Phaesanában volt király, az Alpheus mellett Arcadiában; később Clitor király halála után egész Arcadiának uralkodója, melynek egy részét róla Aepytisnek hívták. Paus. VIII. 4, 4; 16, 2; Homer. Ilias, II. 604. –. Arcadiai király, Hippothous fia és Cypselusnak atyja. Trapezusban uralkodott; erőszakkal behatolt Posidonnak mantineai szentélyébe, melybe halandó embernek tilos volt behatolni, de büntetésül nyomban meg is vakult és nemsokára meghalt. Paus. VIII. 5,4–6.10,3 – 3. Cresphontesnek és Meropénak, Cypselus leányának fia, tehát az előbbinek dédunokája, király Messenében. Míg ő nagyapjánál járt, az országban lázadás ütött ki, melyben A. atyja is, testvére is, mivelhogy a néppel tartottak, néhány túlerős főúr gyilkától elvérzettek; maga A. Trapezusban nevelkedett. Mikor felnőtt, visszafoglalta őseinek örökét. Arcadiába atyjának pártja vezette vissza, Holaesnak, Merope testvérbátyjának vezetése alatt; Argosban és Spartában viszont a Heraclidák emelték őt paizsukra. A. megbüntette atyjának gyilkosait, egyébiránt azonban szeliden és igazságosan uralkodott, úgy hogy a hálás utódok az ő nemzetségét halála után nem heraclidáknak nevezték, hanem Aegyptidáknak. Paus. IV. 3,6–9. VII. 5, 7. Isocr. VI. 23, 31. L. M.
