Sárváry Ferencz, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Sárváry Ferencz,

ügyvéd, kir. tanácsos, S. Pál tanár fia, szül. 1808. okt. 17. Debreczenben; iskoláinak elvégzése után 1831-ben tett ügyvédi vizsgálatot és három évig a debreczeni kerületi táblánál ügyvédkedett; 1834. szept. 8. Losonczon lett jogtanár; erről 1838. júl. 28. lemondott és Pesten ügyvédkedett. 1839. követ volt a pozsonyi országgyűlésen, melynek működéséről Antal öcscsével több kötetre menő naplót írt s ennek kéziratát a debreczeni főiskolának ajándékozta. 1847-ben a debreczeni váltótörvényszék jegyzőjének, 1850. a törvényszék elnökének, 1856. a nagyváradi főtörvényszék ülnökének neveztetett ki. 1860. május 22-én a debreczeni kir. törvényszék elnöke lett és e működésében kapta a királyi tanácsosi czímet. Nógrád vármegye táblabirája is volt. Meghalt 1879. január hó 6-án Debreczenben.

Czikkei az Athenaeumban (1839. Az urbéri törvényekről, 1842. A magyar jobbágyság).

Munkái:

1. Világosító és rendszeres előadása az 1836-iki úrbéri törvényeknek. Pest, 1837. (Ism. Figyelmező 1838. 46. sz.)

2. A magyar váltótörvény alapelvei. Sardagna után. Debreczen, 1841.

3. Földesúr és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben. U. ott, 1842.

M. Kurir 1834. II. 28. sz.

Danielik, M. Irók II. 278. l.

Csokonai Album 1861. 225., 244. l.

Nagy Iván, Magyarország Családai X. 77., 78. l.

Budapesti Közlöny 1869. 119. szám.

Figyelő VIII–XII.

Ambrus Mór, Vázlatok a losonczi gymnasiumról. Losoncz. 1885. 19., 20. l.