Hammersehlag János
Hammersehlag János (Prága, 1885. dec. 10. – Bp., 1954. máj. 21.): orgonaművész és zenetörténész. Koessler János és Antalffy-Zsiross Dezső tanítványa. 1912-től mint zenekritikus működött. 1914–20 között a Pester Lloyd zenekritikusa. 1919. szept.-től rövidebb megszakításokkal haláláig a Nemzeti Zenede tanára, 1947–49-ben az intézet ig.-ja. 1920-ban kamarazene-együttest szervezett, melyből 1923-ban a Motett- és Madrigáltársulat alakult. Az utóbbinak zenei tanácsadója és karmestere volt. A régebbi zene kiváló ismerője. Főként stílus- és előadástörténeti kérdésekkel foglalkozott – F. m. Zongora- és orgonaművek, Zsoltárkantáta (Dávid és Salamon, 1945); kórusok, dalok. Irásai: Bach (Bp., 1926); Der weltliche Charakter in Bachs Orgelaverken (Bach-Probleme, 1950); Wenn Bach ein Tagebuch geführt hätte… (Bp., 1955, magyarul 1958).
