Horgony
Horgony Hajók egy helyben tartására szolgáló eszköz. Eleinte nagy köveket, szikladarabokat kötöttek kötélre a hajósok, később vasból készítettek egy- vagy többágú horgonyokat, amelyek a víz fenekére bocsátva rögzítették a hajót, s biztosították az elsodródás ellen. Nagyobb tengeri hajókon több horgonyt is alkalmaztak.
Izráel népe nem volt olyan értelemben hajós nép, mint a föníciaiak vagy az egyiptomiak, de egyfelől kereskedelmi kapcsolatban álltak velük, másfelől a Genezáreti tavon élénk halászéletet folytattak. Halászhajóikat evezőkkel, vitorlával, kormányrúddal és horgonnyal látták el (Lk 5,2; Jn 6,22-23).
A B csak az ÚSZ-ben tesz említést horgonyról, amelyet a hajó orrából bocsátottak a tenger fenekére, majd végveszélyben, hogy a viharos szél partra sodorhassa a hajót, elvágták a horgonyok köteleit (ApCsel 27,29-30.40).
A Zsid 6,19-ben lelki értelemben szerepel a horgony: a hívő lélek a kísértések között viharos tengeren úszó hajóhoz hasonlít: elsodródhat, végveszedelembe kerülhet, el is süllyedhet. Ez ellen csak a lélek horgonya védheti meg: az Isten ígéreteibe vetett erős reménység és a Jézus Krisztusba, a kősziklába vetett élő hit megtartja, állhatatossá teszi.
