Szem (személy)
Szem (személy) (héb. sem ’név’; vsz. azzal magyarázható, hogy ~ a tekintélyes, „néven nevezett” népek ősatyjának számított): a szetiták listáján (Ter 5,32), a vízözön tört.-ében (6,10; 7,13; 9,18.23.26 kk.), a ® népek tábláján (10,1.21) és a szemiták listáján (11,10), amelyek a tökéletes genealógiát képviselik, ~ Noé fiaként szerepel és az áldás (1,28) teljesedését mutatja (mindkettő P). A népek táblája azokat a népeket vezeti vissza ~re, amelyek a későbbi nyelvhasználatban ® szemiták lettek. 9,20–27: a szemita népek kiváltságos helyzetét ~ kegyeletes tettével és az ősatya erre visszavezethető áldásával magyarázza. Sir 49,16: Szettel együtt dicséri ~et („Becsben áll Szem és Szet az emberek előtt”). Lk 3,36 Jézus családfájában szerepelteti.
