holló
holló (héb. oreb): A közmondásosan fekete (Én 5,11) madárral a vízözön leírásában találkozunk (Ter 8,7; a tengerjáró indusok varjút visznek magukkal, hogy mutassa az utat a szárazföld felé), és Illés tört.-ében (1Kir 17,4.6). Iz 34,11: a puszta madara, a bagollyal együtt. Jób 38,41: a ~ fiókái folyton éhesek, ezért szüntelenül rikácsolnak = Istenhez kiáltanak, aki gondoskodik róluk; ugyanígy: Zsolt 147,9; Lk 12,24; vö. Péld 30,17. A MTörv 14,14: a ~félék mind tisztátalanok.
