Csontszú
Csontszú, a csontanyag fekélyesedése genyedő csontgyuladás következtében. Mindig a cszivacsos csont lágy alkotórészeiben, a velőüröcskéket kitöltő velőanyagból, a csontot fedő csonthártyából v. a csontanyagból lefutó vérerekből indul ki. A csontanyag lassankint szétesik, mészsói felszivatnak, a velőőüröcskék válaszfalai elpusztulnak ugy, hogy a szivacsos csont könnyebb, ritkább szövetü és porlékonyabb lesz s ha kiáztatjuk és megszárítjuk, olyan, mintha szú ette volna; innen a betegség elnevezése: csontszú. Legtöbbször az izületeket alkotó csontvégeken fordul elő (tumor albus), azután a csigolyákban (malum Pottii), ujjperceken (spina ventosa), bordákon stb. Természetére nézve mindig gümős fertőzéssel jár s ezért sulyos baj. A megbetegedés helye szerint különböző jelentőségü és lefolyásu. Mig az állkapocs szúvasodása, az arccsontok szúvas megbetegedése (gümős gyermekeknél) csekélyebb jelentőségü s gyógyulni képes, addig a csigolyák, a medence, keresztcsont ilyen betegsége sulyos jelentőségü, s a hosszas genyedés, a szervek kemnyés elfajulása, lázak s a gümős bajnak általánossá válása miatt halálos kimenetelü is lehet. Gyógyítása csakis azáltal lehetséges, hogy a gümős természetü fekélyt éles kanállal kikaparva, a szúvas csontrészeket eltávolítják (évidement), ha a baj nagyobb területre terjed szét, a szúvas csontrészletet egészen lefürészelik (resectio), v. még sulyosabb esetekben az egész végtagrészt csonkítás (amputatio) által eltávolítják. Ezenkivül a gümős beteget jól kell táplálni, üde tiszta levegőre vinni, erősítő orvosszerekkel (khinafőzet, bor, vas, khinavasbor stb.) kell ellátnunk.
