SZÜTYŐ
SZÜTYŐ, fn. tt. szütyő-t. 1) Fiókkal ellátott bőröv, milyent több vidéken a tótok, s a magyarok közől a palóczok derékra kötve viselnek, mely egyszersmind erszényül szolgál. 2) A növénytanban általán hártyanemü zárt zacskó (utriculus); ha termésről mondják, értenek alatta vékonyhártyáju egymagvu termést, melyben a mag tágan áll, ilyen termése van, pl. az amarántnak. Eredetileg alkalmasint tűsző v. gyűszű, melyből hangátvetés által alakult. l. TŰSZŐ.
