HITETLENSÉG
HITETLENSÉG, (hi-t-etlen-ség) fn. tt. hitetlenség-ět, harm. szr. ~e. Tulajdonság, melynél fogva valakit hitetlennek mondunk. Különösen 1) midőn valaki nehezen vagy épen nem hisz; 2) midőn vallástalan, istentelen; 3) midőn hitét szegi, hivtelen, áruló. V. ö. HITETLEN.
