ÁROS
ÁROS, (ár-os) mn. tt. áros-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aminek kitünő ára van; becses, drága. A mesterség, míg titkos, áros. Km. 2) Eladandó. Mindön örökségöket árossá tevén (áruba bocsátván) és eladván. Debreczeni legendáskönyv. 3) A ki árul. Áros ember Pesti Gábornál am. kereskedő. Vétetik főnévnek is, pl. könyváros vagy – árus, midőn tt. könyváros-t, tb. ~ok.
