1. Aránylag rövid ideig tartó, gyak. (jég)eső, havazás, zivatar, villámlás, mennydörgés kíséretében fújó rendkívül erős szél, ill. ezek közül az időjárási jelenségek közül több együtt. Pusztító, tengeri, tomboló, vad vihar; a vihar pusztítása; vihar előtti → csend; vihar fenyeget, keletkezik, kerekedik, közeledik; kitör a vihar; bőg, dühöng, tombol, zúg a vihar; alábbhagy, csendesedik, elzúg, lecsillapodik a vihar; elér, elkap vkit a vihar; a vihar tépáz → vkit; menekül a vihar elől; viharba kerül; viharban hányódik. Most uralkodnak a szelek, a viharok. (Petőfi Sándor) A vihar … ádáz erővel tördelte a fákat, dobálta le a háztetőket. (Mikszáth Kálmán) [Fölöttem] sok ringó virág, száz apró légi sajka … Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, Vihar már nékik az. (Tóth Árpád) Hangod legyen az őszi vihar sötét zúgása, melyben tompa a jajgatás, De a harangszó messze hangzik. (József Attila) || a. (légkörtan) Másodpercenként 15 m-nél gyorsabb, a nemzetközileg megállapított szélerősségi fokok közül a hetesnek megfelelő sebességű szél.
2. (átvitt értelemben) A gazdasági v. politikai élet pusztító hatású, nagyfokú zavara v. felfordulása. A háború vihara; századok vihara. Fájdalom és düh hangzik szivembe! | Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom. (Petőfi Sándor) [Menekülés úri viharból.] Minden vihar, úri vihar áldott átok: Közelebb hoz tihozzátok. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Érzelmek heves kavargása v. kitörése. A felháborodás, a szenvedélyek vihara; vihart támaszt. Szavait tomboló vihar követte. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze. (Arany János) Intenzív lelkiéletet élt, s így a legkisebb mozzanat is nagy visszhangot s viharokat vert fel benne. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Veszekedés. Kitört a vihar a családban. Vihar egy → pohár vízben.