vidor
vidor melléknév -an, -abb (régies, irodalmi nyelvben)
1. Vidám (1–2, 7). Igyunk vidor barátim! (Csokonai Vitéz Mihály) Szemei vidoran ragyogtak, arca szépen kigömbölyödött. (Mikszáth Kálmán) Engem mindenki szeret – felelt vidoran, és a szemében különös hamis fényt láttam fölcsillanni. (Krúdy Gyula)
2. Eleven, fürge, élénk, erőteljes. Szék és asztal, mint a vidor eszű Mikes mondja, nem alkalmatlankodának a házban. (Vörösmarty Mihály) Évek … mért siettek … Emlékeztetni a vidor fát, Hogy majd kiszárad és – nem él! (Arany János)
vidorság.
