telő
telő [e] melléknév és főnév (ritka)
I. melléknév (irodalmi nyelvben) Növekvő <hold>. Szép Szelemér! te is elhamvadsz a föld kebelében, | Hol komoran besötétül az éj, s nem látni sugarát A napnak, se telő holdnak nem hat le világa. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév Telőben van: <a hold> növekvőben van, mindinkább megközelíti a telehold formáját. A hold most van telőben.
