suhanc
suhanc főnév -ot, -a (gyak. rosszalló)
1. Serdülő fiú, siheder. Suhancok éretlenkedtek az utcán. No s fiúk birokra, hadd lássuk, ki áll ki? | Vagy ki tartja ugy fel azt a hitvány rúdat, Amellyel mutatja e suhanc az útat? (Arany János) Hilda erős szemöldökét morcolta. Jobb szeretett volna éretlen, mulatságos suhancok közt lenni. (Kosztolányi Dezső) Rám vár a mozi előtt este | suhanc, a rosszul öltözött. (József Attila)
2. jelzői használat(ban) Serdülő korban levő, kamasz. Suhanc legényke. || a. Ilyen korú vkihez tartozó, rá jellemző. Suhanc éveiben. Szerettelek mindig, már suhanc koromban. (Reviczky Gyula)
suhanc.
