sötétedés
sötétedés [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó, régies) setétedés [ë-ë]
A sötétedik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi sötétedik; sötétté v. sötétebbé válás. Fokozatos, hirtelen, lassú az ég, az idő, a szoba sötétedése; a gyermek hajának sötétedése; arcának, homlokának, szemének sötétedése. Sorsod előre van kiszabva, Mint sötétedés holdba, napba. (Reviczky Gyula) || a. Az alkonyat és az este közti időszak, amelyben a nap már lenyugodott, és lassanként sötét lesz. Sötétedéskor értek a faluba. Megvárjuk a sötétedést, akkor gyújtunk lámpát. Sötétedésig keresték a gyermekeket. (Gárdonyi Géza)
sötétedési.
