sóbálvány
sóbálvány főnév
<Csak ezekben a szólásokban:> sóbálvánnyá válik, változik, mered, dermed: mozdulatlanná dermed <a megdöbbenéstől, az ijedtségtől>. Szóláshasonlat(ok): áll, mint a sóbálvány: mereven, mozdulatlanul áll. A derék urak sóbálvánnyá dermedve néztek rá. (Mikszáth Kálmán) A múltkor reggel… majd sóbálvánnyá vált, Ferenc derékig meztelenül hóval mosta magát a kútnál. (Móra Ferenc) A diák még mindig úgy állt, sóbálvánnyá változva. (Kosztolányi Dezső)
