per [2]
per [2] [e v. ë] határozószó (idegenszerűen szerkesztett határozó viszonyító szava ragtalan szó, kifejezés előtt)
1. (mennyiségtan, tudományos nyelvben) <Leírt közönséges törtek kimondásakor, a nevező ragtalan alakját használva:> osztva, törve vmivel. Három per öt (írva: 3/5).
2. (kissé régies) <Megszólításként használatos szó v. név előtt:> Per maga v. per te szólít vkit. Csak (úgy) per János beszél vele. Ezzel is per Barátom beszélek. (Arany János) A tiszttartó … per maga titulált. (Jókai Mór)
3. (bizalmas, tréfás) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Per koponya v. kopoltyú: fejenként; per sundám-bundám ←.
