parancsolás
parancsolás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A parancsol (1–2) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit parancsolnak. Csend, riadó, roham parancsolása. A parancsolásra is születni kell. Nagyon megszokta a parancsolást.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Parancsnokság (2). Senki se mert vállalkozni parancsolásra. (Mikszáth Kálmán) Rózsa Sándor … nem vette át a parancsolást. (Móricz Zsigmond)
parancsolási.
