ösztörű
ösztörű főnév -t, -je [e] (tájszó)
Elágazó fogakkal, szegekkel ellátott facölöp; takarmányt szárítanak rajta, állatbőrt v. edényeket akasztanak rá; ágas (II. 2). A kukoricásból távolabb magasan kiáll egy köpcös ösztörű … Arra szokott István felhágni tízszer is napjában, hogy széjjelpillantson a birodalmán. (Gárdonyi Géza) || a. Mészárosok, hentesek fogas állványa, melyre a húsdarabokat aggatják. || b. (ritka) Felső végén kihegyezett cölöp, karó. Beparancsolá a rabokat … Reszketve kivallák, hogy a sirt meglopták, | Aztán, esküvel is, jó Toldira fogták; | Mire itéletét a király kimondta, Őket meg a hóhér ösztörűre vonta. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): ösztörűfa.
