megbiztat
megbiztat tárgyas ige (népies)
1. Biztatva megnyugtat vkit; reményt kelt vkiben. Megbiztatja, hogy hamarosan segít rajta. Wesselényi ellátta őket útiköltséggel, s megbiztatá, hogy ha valahol nyomorba jutnak, tudassák vele, és kisegíti őket. (Jókai Mór)
2. Egy alkalommal biztat, unszol, nógat vkit, vmit. Megbiztatja a lovakat. Megbiztatott: „csak rajta, folytatni kell”. (Mikszáth Kálmán)
megbiztatás; megbiztató; megbiztatott.
