leigáz
leigáz tárgyas ige (-tam), -ott, -zon
<Területet, lakosságot> kíméletlen erőszakkal, minden ellenkezést megtörve hatalmába vesz, igájába hajt. Az imperialista hódítók évszázadokon át leigázva tartották az országot. A tatárok sorra leigázták az útjukba kerülő népeket. || a. (átvitt értelemben) Hat álló híd igázza le a folyamóriást. (Jókai Mór) Vagy láng csap az ódon vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. (Ady Endre)
leigázható; leigázó; leigázott.
