közvetlenség
közvetlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A közvetlen (4) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság, ill. ennek külső megnyilatkozása <magatartásban, modorban, beszédmódban>; egyszerűség, természetesség. Megnyerő közvetlenség. Nincs benne semmi közvetlenség. Modora csupa közvetlenség. Halavány arcú, barna nők voltak a háziak. A királyné kezét megcsókolták és … nyájas közvetlenséggel segítettek körülötte. (Krúdy Gyula) || a. Vkinek, vminek közvetlen (4) volta, természetessége. Viselkedésének közvetlensége mindjárt rokonszenvet ébresztett. Közvetlenségétől elmúlt minden zavarom. || b. (ritka) Valaminek közvetlen (1) volta, jellege. A hatás, a választójog közvetlensége.
