kötelezvény
kötelezvény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (jogtudomány)
Olyan okirat, amelynek kiállítója kötelezi magát vmely készpénzbeli tartozás megfizetésére; adóslevél. Kötelezvényt ad, aláír; kötelezvényt állít ki (® kiállít). Kötelezvényre kölcsönt vett fel. Az egyes kötelezvényre vagy váltóra mindig még két kezes írja nevét. (Eötvös József) Roppant szerencséje volt a szerelemben … és kevés szerencséje a kártyában, aminek … maradtak nyomai kifizetetlen váltókban és kötelezvényekben. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan okirat, amelyben vki bizonyos, megállapodás szerinti szolgáltatásra, ill. vminek megtevésére kötelezi magát. Kötelezvényt adott arról, hogy a bérelt lakást rendbe hozatja.
