kinyomul
kinyomul tárgyatlan ige
1. <Emberek, ritk. állatok tömege> egymást nagy erővel nyomva kimegy, kijön vhonnan, vhova; kitódul. Nagy zűrzavar támadt, és a közönség eszeveszetten nyomult ki az ajtókon. || a. (ritka) <Tárgy, dolog vmely nyíláson át> lassan és tömegének rendsz. csak egy részében, kívülre nyomódik. A felszakadt hasfalon kinyomultak a belei.
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Hosszan előrenyúlik, feltűnően kiáll vmiből. A setét szikla … a hegyoldalból kinyomulva, csaknem egy kis barlangot képezett. (Eötvös József)
kinyomulás; kinyomuló; kinyomult.
