kettémetsz
kettémetsz tárgyas ige
1. Két darabba, két részre metsz vmit. Kettémetszi a krumplit, az almát; kettémetszi az üvegtáblát. Egy … erős vágással … [a gyerek] torkát kettémetszette, úgyhogy a feje szinte leesett. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmely folyamatot hirtelen közbelépéssel félbeszakít. Kettémetszi a beszélgetés fonalát. Cenci néni rettenetesen dúlt-fúlt, … almáriomok alatt kotorászott … Bertalan első tekintetre megtalálta a gombolyagot … Ez kettémetszi egy percre haragját. (Jókai Mór) Kérem, azt majd tudom én – metszé ketté a kényes tárgyat az anya. (Tolnai Lajos)
kettémetszés; kettémetszett; kettémetszhető; kettémetsző.
