határos
határos melléknév -an
1. Olyan <terület>, amelynek egy másikkal közös határa van; vele a határon érintkező; szomszédos. Hazánk határos Ausztriával. Földjeik határosak. [A] két család birtoka határos vala. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben) Határos vmivel: vmit megközelítő, hozzá hasonlító; olyan, hogy szinte annak lehet nevezni; majdnem az. Csodával határos; az őrülettel határos; a szemtelenséggel határos. A kétségbeeséssel határos lelkiállapotban tette. Lehetetlenséggel többé nem határos Megölelnem téged. (Arany János) Az eszme merész, majdnem őrültséggel határos. (Tolnai Lajos)
3. (ritka, hivatalos) Meghatározott, megszabott. Határos időn belül.
határosság.
