fentebb
fentebb [ë-e] határozószó és melléknév föntebb
I. határozószó, a fent középfoka
1. (ritka) Magasabban levő helyen; a fennhez (1–5) viszonyítva még feljebb (levő helyen, ill. helyre). Föntebb egy emelettel gyerekek lármáznak a gangon. (Babits Mihály)
2. (választékos) <Főleg írott v. nyomtatott szövegben vmely előzményre, előbbi részletre, adatra való utalásban, hivatkozásban:> előbb, előzőleg, korábban. A fentebb említett okok, példák, esetek. Éppen jó, hogy Kamuti Palit említettem fentebb … (Mikszáth Kálmán) Ezután történt valami. Tessék ott fentebb, abból a kis hírből kikeresni. (Ady Endre)
II. melléknév (irodalmi nyelvben, elavult) Szellemi v. társadalmi szempontból magasabban levő; felsőbb(rendű). Lelkeink … tisztább fentebb regiókba emelkedhetnének … (Kazinczy Ferenc) Idegen szín minálunk … a fentebb nevelés tiszteletet kívánó hírmondója. (Kölcsey Ferenc) Mindazon számtalan életjó [= az élet javai] … csak fentebb születéshez s több vagyonhoz van csatolva. (Széchenyi István) || a. Kiművelt, csiszolt, különösképp választékos <nyelv, stílus>. Az árny [szóalak] poetai írásba való inkább, mert az újítást mindig a fenntebb stílben kell kezdeni. (Kazinczy Ferenc) Érzik rajtok … küzdés a nyelvvel, ha föntebb hangon akarnak szólani. (Gyulai Pál)
fentebbi.
