felhőz
felhőz [ë v. e] ige -ött, -zön, (tájszó) fölhőz (csak 3. személyben) (irodalmi nyelvben)
1. tárgyas Felhővel borít, felhőként eltakar vmit. A gyár felett nehéz, sűrű füst felhőzte az eget. Fátyolszerű könnyű fellegek felhőzték az égbolt keleti részét. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi felhőz vmit: aggodalom, bánat, gond árnyékol <arcot, homlokot, tekintetet>. Gondok felhőzik homlokát.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben is) Felhőként sötétlik. Még neked virulnod kell, o hon, Bár bűneink felhőznek arcodon. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: befelhőz; elfelhőz.
felhőzés; felhőző.
