érzeleg
érzeleg [e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. (régies) ..lgeni [e] (-t ragos mértékhatározóval is)
Meghatódottságát, vki, vmi iránt érzett vonzalmát, általában másra nem tartozó érzelmeit visszatetsző módon feltárja; túlzott érzelmességgel beszél v. ír vmiről. Cselekedjél, ne pedig érzelegj! A mai fiatalok már nem érzelegnek annyit, mint a régiek. De mit tegyünk a nagy közönséggel, mely inkább érzeleg, mint érez? (Vörösmarty Mihály) Nem látott ember még érzelgeni. (Madách Imre) Gyáva szív és törpe szellem Boncolgasson, érzelegjen! (Komjáthy Jenő) || a. (ritka, költői) Vmin, vmiről ábrándozva átadja magát érzelmeinek. Egy boltajtóban vézna trafikoslány … Mereng a szépült fák s arany göröngyök E reggelén s kis álmán érzeleg. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: elérzeleg.
érzelgő.
