erényes
erényes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akinek magatartását, gondolkodását és cselekedeteit az erények (1) irányítják. Erényes ember. A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember. (Széchenyi István) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Erényes élet, gondolkodás, magatartás.
2. (régies) Szemérmes, nemi vonatkozású dolgokban szűziesen tartózkodó <főként nő>. Erényes ifjú hölgy, leány. Mindig nagyon kedves … volt velem szemben ez az asszony … Neki nem voltak … ellenségei …; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy szép, jó, okos, kedves, erényes. (Kaffka Margit)
erényesség.
