érdek
érdek [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Fontos, hasznos, szükséges dolog, amely vkinek, vminek sorsát, helyzetét előnyösen érinti, alakítja; vkinek, vminek a java, haszna, szükségessége. Anyagi érdek; állami érdek; egyéni érdek; életbevágó, gazdasági érdek; ® felsőbb érdekből; a munkásosztály, a nép érdeke(i); saját érdeke(i) ellen; fontos érdek fűződik a határidő megtartásához; magasabb érdekek azt kívánják, hogy …; (nem) érdeke, hogy …; beszél az érdekében; érdekében ® áll; szót ® emel vkinek, vminek az érdekében; nincs érdekünkben, hogy …; tesz vmit vkinek az érdekében; ® megvédi vkinek az érdekeit; vkinek az érdekeit ® képviseli; vkinek az érdekeit v. érdekét szem előtt tartja. A város érdeke Hogy befogjuk azt az embert. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Viselni kell ezt a tengernyi munkát | … a köz érdekében. (Kosztolányi Dezső) A Magyar Népköztársaság … következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (rosszalló is) Vmiből származó előny, haszon, nyereség; önzés, haszonlesés. Érdekből beszél, cselekszik, tesz vmit; nem érdekem, hogy …; saját jól felfogott érdekében; csak saját érdekét nézte; érdekből tette. Mind megférnek, Mind összetartja az érdek. (Jókai Mór) Mások: érdek; légy te: érdektelen. (Szabó Lőrinc) || b. Vminek az érdekében: azért, hogy vmit megvalósítsanak, megteremtsenek v. biztosítsanak; vminek a céljából. A béke, hazánk biztonsága érdekében; ennek a célnak az érdekében; a jobb eredmény érdekében mindent megteszünk.
2. (régies) Érdeklődés. Került mindent, mi által növekedő érdekét [a leány iránt] elárulhatta volna. (Eötvös József) Más fele fordul arc, figyelem, érdek. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. érdekazonosság; érdekcsoport; érdekféltés; érdekgerjesztő; érdekhajhászó; érdekhajhászás; érdekhálózat; érdekharc; érdekhiány; érdekkeltő; érdek-összeütközés; érdekpolitika; érdeksérelem; érdektársaság; 2. államérdek; közérdek; létérdek; magánérdek; osztályérdek; önérdek; pártérdek.
érdekű.
