enyh
enyh [enyh] főnév -et, -e [e, e] (csak egyes számban, főleg tárgyesetben) (költői, régies)
1. Az, ami pihenést nyújt, fájdalmat szüntet; enyhülés. Tomori! büszke vezér! … | A békítő sír enyhe takarja porod. (Kisfaludy Károly) Nem kérek sokat, csak hűvös enyhet. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Megbékélés, vigasztalás, megnyugvás. Lángra lobbant Meleg keblén az ifju kor, S a dal malasztos enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. (Petőfi Sándor)
