ellenálló
ellenálló [n-á] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -bb Olyan, aki, ami ellenáll, ellenállást fejt ki, vminek ellen tud állni. A betegségekkel szemben ellenálló szervezet; a rozsdásodásnak ellenálló acél. Űzött a vágy … néha még baljóslatok, ellenálló akadályok dacára is. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja (politika) Az a személy, aki vmely elnyomó politikai rendszerrel tevékenyen szembehelyezkedik; az ellenállásban (2) részt vevő személy. Tudták róla, hogy ellenálló. Ellenálló volt a nyilas uralom idején. || a. Az a személy, aki vmivel, rendsz. támadással szembeszegül. Egy kartácslövés a mocsárba verte az ellenállókat. (Jókai Mór)
