elesettség
elesettség [tárgyas v. ccs; l-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Az elesett (3) melléknévvel kifejezett állapot; szerencsétlen, nyomorult sors, szegénység. A háború utáni elesettség. A gazdasági elesettség mélypontján voltunk. A munkások a tőkés uralom alatt leírhatatlan nyomorban és elesettségben sínylődtek.
2. Nagyfokú, általános testi-lelki gyengeség, leromlottság. Erre a betegségre jellemző az elesettség.
