csengős
csengős [ë] melléknév -en [e], (népies) csöngős
Csengővel (1–2) ellátott, felszerelt <tárgy>. Csengős jelzőkészülék, szán, szekér. || a. Olyan <állat>, amelynek csengőt (1a) akasztottak a nyakába. Csengős bárány, csikó. Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem. (Tóth Árpád)
