bizonyságtétel
bizonyságtétel főnév
1. (régies) Tanúságtétel. Az ő bizonyságtétele döntötte el a pert. Bizonyságtételre hív fel vkit. Szeretlek én … Születtem volna gazdag úrnak: Bizonyságtételért Egy-egy gyémántkövet dobnék el Minden kis szavadért. (Petőfi Sándor)
2. (régies) Ennek eredménye: tanúvallomás, bizonyíték. Bizonyságtétele ma is olvasható régi írásokban.
